Az ember mindig gondban van, ha saját tudását kell értékelnie, a póker kapcsán pedig ez általában még sokkal nehezebb. Ha jól játszunk és eredményesek is vagyunk, sokszor hajlamosak vagyunk túlértékelni sikereinket. Ha jól játszunk, ám az eredmény rövid távon elmarad, általában mások butaságában vagy a szerencsében keressük a bűnbakot. Aztán van olyan is, hogy azt hisszük, jól játszunk, pedig, ha nem lennénk olyan dühösek mások rossz döntései miatt, észrevehetnénk, hogy mi is hibáztunk. Nem akarjuk tovább ragozni, mert nem ez lenne a poszt témája, szóval akit ez a (mi szempontunkból) mellékvágány érdekel, annak ajánljuk zsp kollega kapcsolódó írását a KártyaMagazin 7. számában.
Inkább ott folytatnánk, hogy van egy negyedik eset is, amikor nem vagyunk dühösek, ezerszer átgondolva is úgy érezzük, jól játszottunk és mégsem vagyunk eredményesek. Hosszútávon pontosan ez a helyzet velünk az online pókerben(előzmények itt és itt). Élőben nem csak hogy eredményesebbek vagyunk, de szinte folyamatosan találunk apró javítani valókat, hibákat, finomságokat és megfontolandó alternatívákat, addig neten teljes a tanácstalanság.
Persze nem állítjuk, hogy nem buktunk el temérdek potot pusztán egyszerű butaságból, de mégsem ez a jellemző. Időről-időre szüneteltetjük is, hiszen mindig ugyanaz a képlet: Nyerünk, nyerünk, nyerünk, szépen stabilan építgetünk, aztán eljön A Nap, amikor rengeteget bukunk.
A jelenséget azonban nem lehet szünettel kijátszani. Olyan, mintha egy adott ponton a PS célkeresztet rajzolna az account-unkra és onnantól nincs az a bankroll-menedzsment, ami megmentene minket a bukástól, mivel egyszerűen képtelenek vagyunk plusszban kiszállni egy partiból.
A Napot megelőző időszakban a többasztalos versenyek például még remekül hoznak, aztán egyszercsak elkezdünk kiesni pont a fizetős hely előtt. Pedig igyekszünk elkerülni a bajt. De versenyeknél még lenyeli az ember, viszont cashgame-ben sem jobb a helyzet: all-inba csapdázunk AK8 floppon király szettel egy AQo-t, lejön a sor. J73-as flopon, JJ-vel ülve, valamiért visszahív ránk egy A7, hogy az all-inünk érthetetlen kifizetése után, két 7-es is leessen. Ászos flushünket egy nap háromszor(!) veri meg straightflush. Kevés ember utálja úgy a bad beat storykat mint mi, de van, amit nem tudunk szó nélkül hagyni.
Néha arra gondolunk, hogy nem játszunk elég óvatosan, néha arra, hogy nem elég agresszíven, néha arra, hogy nem szabadott volna slowplay-elni a fullt sem. Néha meg egész egyszerűen fogalmunk sincs, hogy mit rontottunk el. Máskor meg arra jutunk, hogy nagyobb téten kevesebb ostoba adást fogunk látni - ilyenkor gyorsabban fogy a pénzünk.
Persze az ilyen "széria" mindig benne van - mondhatnánk, viszont nálunk az a helyzet, hogy ha egyszer elkezdődik, csak kétféleképpen érhet véget: vagy nem játszunk, vagy lenullázzuk az online bankrollunkat.
A hozzáállásunk a baj? Vagy ez az egy éves időszak még "rövidtáv"? Az lenne az ok, hogy neten több a rossz megadás, ezért nagyobb eséllyel mákolnak le minket? De akkor miért nem hozza vissza magát ez hosszútávon? Inkább rablásokra kellene törekedni, minthogy messze a legjobb kézre tegyük be a pénzünket? Vajon az a sok hibásan megadó ember jól áll? Ha igen, a tapasztalat mondatja velük, hogy nézzenek rivert 2 outra? Annyian bíznak a csodában, hogy állandóan megtörténik?
Röviden: van megoldás vagy lehetséges az, hogy valaki egész egyszerűen alkalmatlan az online pókerre?
Élő vagy online? (1: Élő 3: Mindegy 5: Online)
Utolsó kommentek