Akik valaha találkoztak már a „vagy pénzben játszunk vagy sehogy” kérdésben az ebet mindenáron karóhoz erősítő játékosokkal, talán már feltették maguknak a kétség kívül jogos kérdést: miért kell a valódi értékpapírok jelenlétéhez ennyire ragaszkodni a pókerasztalnál? Akiknek gyerekorukból a szülői ultioktatás is kimaradt azok pedig talán még odáig is mennek, hogy hát ha egyszer a Gazdálkodjban szobabútorra, a Capitaliban az Andrássy útra, a Monopolyban meg már ki tudja mire is elég volt az a rongyos pár száz pengő és egyéb játékpapírok, akkor minek ehhez a pókerhez a felhajtás?

Nem ülhetnénk le csak úgy simán lapokat, meg csippeket dobálni?
A rövid válasz: nem.

Az egyszerű és talán mindenki számára is legelfogadhatóbb magyarázat erre az, hogy a póker különböző fajtái nem lettek elég jól kitalálva ahhoz, hogy önmagukban is tartósan szórakoztató játékot garantáljanak. Ugyanis beleszőtték a játékmenetbe azt a különös szabadságot, ami a tétek emeléséhez, megadásához, a lapok eldobásához és a többi számos lehetőség kihasználásához vagy nem kihasználáshoz vezet. Ezt a szabadságot, kicsit leegyszerűsítve nevezhetnénk a játék emberi tényezőjének.

Az ember pedig a döntéseit, lehetőségei mérlegelésével hozza. Alapvetően szeret jó és célravezető döntéseket hozni, belekalkulálva azok lehetséges következményeit. De hát, ennek a játéknak ugye mégis csak van valami köze a szerencséhez! Aki rosszul számítja ki a dolgokat és/vagy nincs szerencséje, az megszívja. Na igen ám, de egyrészt nem mindegy, hogyan, másrészt nem mindegy, hogy elvileg miért.

A következmény a nyerés vagy a vesztés, kész. Amikor valaki esélyeket számol, nem csak azt nézi, hogy az outok alapján, mennyi sansza lesz a legjobb kézre, hanem azt is, hogy ezzel a sansszal megéri e tovább játszani a bent lévő potért.

Persze, lehet azt mondani, hogy a hátrányos következmény egy játék esetében állhatna abban is, hogy valaki elveszti a játékzsetonjait, azt csókolom! Ez azonban mérhetetlen felelőtlenséghez vezet(het)ne, és a játékmenet is elvesztené jelentőségét. A póker attól szép, hogy az ember tudja, van lehetősége befolyásolni az elvileg kiszámíthatatlan és tőlünk független történések következményeit.(Ezt levédem!) A kézben lévő lapok és a flop is lehet kétszer ugyanaz. Mégis a következmény tőlünk és ellenfeleinktől függ. Mindenki halad a saját kis képzeletbeli vektorán, reagálva így vagy úgy, mások megnyilatkozásaira és egyéb leadott jeleire. Ezeket az akaratokat azonban igenis befolyásolják a lehetséges következmények. Ha nem befolyásolná őket, akkor nem lenne jelentőségük, akkor az emberi tényező akár ki is veszhetne a játékból. Mindez ekkor már sokkal jobban hasonlítana sok ember együttes félkarú rablózsához. (Nota bene, nem ritkán látni is hasonlót.) A pénz - mint érték a lehetséges következmények mögött – teszi hosszútávon érdekessé és játszhatóvá ezt a játékot.

És különben is van valami taszítóan, egyben szerethetően színpadias abban, hogy egy emelésnél szó szerint megmondhatod: „Ennyiben fogadok, a lapom igenis nyerni fog.” Aki nem hiszi járjon utána, de előbb állja a fogadást! És ne játékpénzzel meg üveggolyóval!