Biztos mindenkinek feltűnt, hogy szeretünk saját anyagból dolgozni és nem lopkodni innen-onnan. Ezúttal - más másodszor - kivételt kell tennünk, a Subba aktív olvasótábora ugyanis olyan gyöngyszemre lelt, amit nem hagyhatunk poszt nélkül.

Tulajdonképpen hozzáfűznivalónk annyi, hogy nem is igazán tudjuk örüljünk e vagy ne a pókerkultusz terjedésének. Személy szerint elszomorítónak találjuk, amikor vendéglátóipari egységek látogatása közben a már megszokott fishek mellett újabb középsikolás arcokba botlunk és - Lucas szavaival élve - rájövünk, hogy mindig van egy nagyobb hal.

Katt a továbbra a folytatáshoz!

Ugyanakkor persze jelenthetne ez nekünk látogatottság és potenciális keresetnövekedést is, de nem nagyon hisszük, hogy jelent. Az általuk elszórt kevéske pénz úgy szétoszlik a nagyvilágban, hogy nem is érdemes rá szót vesztegetni. A látogatottság terén sem tapasztalunk hétmérföldes ugrásokat, úgyhogy őszintén szóval inkább nem örülünk.

A póker terjedése a "laikusok" szemében divattá, trenddé degradál egy szép játékot, így minket "egy újabb hülye, aki a Kordáékat majmolja" kategóriába pakol az ismeretlenek szemében. Kell ezzel törüdnünk? Nem feltétlenül, de nem hiszem, hogy van, aki teljesen ki tudja zárni régen megszokott környezete véleményét, akár alaptalan, akár jól felépített kritikáról legyen is szó.

Csak egy példa. Kedvenc helyemen, ahol Zoli a csapos van egy koszos, fogatlan faszi, aki állítom több ház értékét verte már el a sarokban álldogáló játékgépen. Egyszer a gyerekek karácsonyi ajándékát - néhány szabadidőruhát - tette pénzzé, hogy bedobjon még párezret. Nos ez az alak kb. egy hete leugatott, pókerezés közben, hogy én szerencsejátékos vagyok, ő meg nem. (Idézem, a pókerhez pénz kell és jó lapok, a géphez meg tudás.) Mindezt azért, mert egy másik ott ülő ismerősömnek - aki szintén gépes - elmagyaráztam, hogy ne aggódjon, én ezzel nem vesztem el a gatyámat, sőt, míg ő, illetve bárki más, aki odaáll nem több, mint szerencsétlen idióta, hogy a beállított esélyekre dobál.

Megint jön a szokásos, mint az iparospóker esetében, hogy miért állok ezekkel szóba, miért veszem fel, ilyesmi. Talán nem kéne odajárnom, de szó szeirnt gyerekkorom óta oda járok, egy-két hülye még nem ok máshova menni. Nem kéne szóbaállni ilyenekkel? Nos, az egyikük tényleg régi ismerős, nincs vele semmi komolyabb baj, megbízható és jószívű ember, ha nem iszik/nem gépezik, ami szerencsére még talán a gyakoribb eset.

A másik faszival nem kéne? Nos azzal nem is álltam, de óhatatlanul odaböffentett. A muníciót a szesz és az aznapi veszteség felett érzett bosszúsága, a céltáblát viszont a pókerkultusz zavarbaejtően felgyorsult terjedése adta. Én ártatlan vagyok. Ti, itt a lenti képen, ti vagytok a hibásak: