Csütörtökön sikeresen lezajlott a  poker.blog.hu verseny harmadik fordulója is. Mint azt már biztos minden látogató kívülről fújja - mert azért büszkélkedtem vele blogszerte eleget - a címvédés jól hangzó érve miatt, itt nekem két győzelem után, csak az első hely lett volna elfogadható. Mint azt szintén valószínűleg többen sejtették, erre nem volt sok esély.

Vagy mégis? Lefordítom a helyzetet esélyekre, úgyis imádom velük őrületbe kergetni az "ösztönpókereseket". Az esély első ránézésre(mi jogászok csak prima facie-nek becézzük), ugye 17 az 1-heznek tűnik. Aztán vegyük azt, hogy kicsit nagyképű leszek, és azt mondom, jobb vagyok az átlag nevezőnél annyival, hogy 12 az 1-hezre módosítom az arányt. Az eddigi két verseny utózengése nem tudom, javít vagy ront e ezen az arányon, de annál maradnék, hogy ez tőlem függ.

Katt a továbbra a folytatáshoz!

Kialakult egy tight table image, azzal a plusszal, hogy a verseny történelmének egyetlen partijában se javult fel eddig senkinek a rosszabb lapja az enyémmel szemben. (Ezt persze a legtöbben lucknak mondanák, talán nem is alaptalanul.) Úgyhogy ebből arra jutok, hogy az eredményből következő minimális respect, és egy kis jó rájátszás tovább növelheti az esélyeimet, mondjuk 9-10 az egyhezre, amit máris 10-re módosítok, mivel sok embernek viszkethet a call/raisen a keze, hiszen talán ennyivel jobban szeretne büntetni egy potban.

 Itt vagyunk tehát 10 az 1-heznél. A játék közben a szokásos stílussal ez csak növekedhet, úgyhogy minden ok, i like my odds, már csak azért is, mert a nyeremény közel ennyit ad(első hely 170 USD), nem is beszélve az implied odds-nak mondható wellness hétvégéről és a felbecsülhetetlen triplázásról.

És persze itt jön a "de". Ugyanis a vizsgaidőszak és a pihenésként rákövetkező LAN-party - lássuk be, ilyesmihez nem vagyunk már elég fiatalok - hosszútávon felborította a normálisnak mondott bioritmusomat. Értsd, átlagban este öt és hét között(posztolási és kommentelési időpontokon is eléggé meglátszott) keltem. Emiatt elhatároztam, hogy visszaállok a rendes kerékvágásba, mégpedig nem a "koránkelés", hanem a "későnfekvés" technikájával, mivel az előbbi tökéletesen járhatatlan útnak bizonyult.

Így a szerdai ébredés után egyátalán nem vettem álmot magamhoz és a csütrötök reggelt, délelőttöt is céltalan bolyongással töltöttem. Kora délután megszabadultam a hét kemény éve hosszan tartott hajamtól - kb. álmatlan állapotban, egyetlen tükörrel, a nyírást magamon elkövetve - majd szerzőtársammal(apropó, ha nincs még techblog jelöltetek, szavazzatok már rá goldenblog ügyében!) együtt betoltunk négy-öt sört. Elalvás ellen rálöktem egy második kávét, majd az ezt követően kialakult akut hasfájás enyhítésére utánuk küldtem két unicumot.

Este tízre éppenhogy hazaértem, és ekkor kénytelen voltam átértékelni az esélyeimet, úgy 30 az 1-hezre, tekintettel a belül érzett, a tükörkép által visszaigazolt felfokzódott helyzetre. Csak a feltételes banki esély, meg a mákolt triplázás gondolata tartott a potban.

Aztán elkezdődött maga a játék, amire - és bocsássatok meg, hogy arra kevésbé emlékszem(még azt is elnéztem utána, hogy hányadik lettem, és azt is, hogy hányból), mint a nap korábbi eseményeire - egyátalán nem lehetett panasz. Nagyon intelligensnek éreztem szinte valamennyi húzást, amit többször a terítések is visszaigazoltak, és talán össz-vissz egy all-in blöffkísérletet nem tudok hova tenni Q9s-el, amit szerintem kicsit elhibázott pozícióból és szituációban követtek el.

Azért annyi rémlik, hogy igen jól indultam. Kihasználva a feszes imagem legalább 4-5 potot is elvittem, kettőt semmivel, a többit jól hívott félblöffökkel, majd átlag felülről preflop all-inbe hajszoltam(nem kellett nagyon noszogatni, de azért két reraise is elkelt) egy kisebb stacket AA-val, ami kitartott a KK ellen, úgyhogy egy jó darabig chipleaderként tudtam kavarogni.

Ekkor már - korai helyzet ide vagy oda - azt éreztem, hogy sínen vagyok, az esélyeim ismét 10 az 1-hez körül mozognak, hiszen sok chipből szinte mindig okosan tudok játszani. Hát nem így lett. Kaptam zed-től egy-két badbeatet, elvesztve a stackem több, mint harmadát, és közben a vakemelések  után sokan fel is jöttek. Nem sokkal ezután végre kitartott a kilences pocketem zed 55-ével szemben, így a zsetonokat visszakaptam, a vezető helyről mégis lecsúsztam.

 A következő, amire emlékszem - szerintem utólag is az egyetlen hibás döntés egyébként - egy kérdéses hívásom volt, amivel nagyon short stackbe mentem. Két párom volt kisvakból(35), 2-es szett ellen(J2), és bár a nagyvak, aki tartotta, ingyen nézett flopot, a játéka alapján nem arra tettem. Flös és sorveszély is volt odakint, gyenge tartások és megadások, inkább drawt mutattak párral, mint ilyen erős - és szerintem a board tükrében, kisvak hívásaira jobban védendő - kezet.

Sebaj, a 290-re apadt stackemből még sikerült visszakapaszkodnom, ám a jó pozíció szinte lehetetlennek tűnt. Felcsillant a remény, mikor buttonon kimondtam félkábán, hogy adj dáma párt - ami a kedvenc comeback kezem - és a gép adott, ám hiába hívtam szépen, hogy rámverjék preflop az all-int, picidz A10s-e szépen feljavult: 89Q... remény, öröm, majd hirtelen felismerés, "jajjjönaJ!"...J...10..."just anothet day in the office", és hát rezignáltam tudomásulvettem. A komment - miszerint így kellett kiesnem - kicsit megnyugtatott, és elkezdtem rögtön jó színben látni a dolgokat.

Örülök, hogy részt vehettem, szeirntem nem igen(tényleg hand history nézve, max egyszer) hibáztam. De, ami a legfontosabb, minden egyes játékos, aki ott vagy a blogon írt, ügyes és kedves volt. Márpedig nehéz olyan kvázi ismeretlen emberekből álló partit találni, ahol nem kell amatőrökkel, hisztis playerekkel és hasonlókkal szembenézni. Ez ilyen volt, és ezért innen is újra köszönet zsp-nek, meg mindenkinek, aki ott volt. Remélem a tendencia megfordul és legközelebb többen leszünk! Zed vádjait kölcsönvéve rittyentek végszót: next time, i'm gonna outfold you!