A tömegsportokhoz kapcsolódó nemzetközi szervezetek tevékenységét, egyes nemzeti sportszövetségekkel való kölcsönhatását általában sportdiplomáciának, sportpolitikának nevezzük. Ennek témáját legtöbbször az adott sportággal kapcsolatban rendezendő versenyek, pályázatok, támogatások és egyes szabálymódosítások adják. Hogy a szervezettség, a koordináció az egyeztetés alapvető igényén kívül miért van erre szükség az könnyen belátható: egyszerűen a pénz miatt.

A különböző sportágak fenmaradásához sportolók szükségesek, akik sportszövetségekhez szeretnének tartozni, és az általuk - nemzetközi szervezetek áldásával - rendezett versenyeken szeretnének megmérettetni. A sport lényege azonban nem csak a szinte fogalmi elemként felmerülő verseny, hanem a szórakoztatás is. Nézők nélkül ugyanis nem igazán életképes még a foci sem. (Erre a gondolatra némiképp rácáfol az éppen zajló "sakkvilágbajnoki selejtező", amit tényleg csak a 2100 élőpont felett játszók fognak érteni, belőlük meg nincs sok.)

A fenti gondolatok a pókerre többszörösen igazak. A játék népszerűsége szinte kizárólag a szórakoztató faktorral, a tévés közvetítések elterjedésével magyarázható. Henry Orenstein, az asztalokba épített kamerák szabadalmaztatója, - és mellesleg számtalan tévéshow producere - a póker reformerpátriárkája minden bizonnyal a játék valaha élt legjelentősebb alakja. Nélküle a Brunson-ok az Ivey-k és a Moneymaker-ek ma mit sem érnének. Ő csatornázta be otthonunkba a játékot, amiből azelőtt csak nagypénzű profik fészkelődését, és egy-egy terítést láthattunk. (Persze utólag néha kitettek egy-egy holecardot a képre, de kizárólag a WSOP Main Eventjének final table-ének kulcspartijainál.) Olyan volt, mint egy focimeccs, amiből a fotózások és felállás után csak a két kapu előtti 5-öst láthatjuk.

Katt a továbbra a folytatáshoz!

A fentiek ellenére mégis, szinte minden valamire való játékos tiltakozott a kamerák beépítése ellen. "Ne lássák már a turisták mikor mit játszom!" - nyilatkoztak egyesek. Az ő felháborodásuk 2002-ben, a technika megjelenésekor talán érthető volt. Nem láthatták előre mennyi előnyük is származhat majd a póker népszerűsítéséből, elvégre nem gazdasági szakemberek vagy tévés mogulok, hanem profi játékosok voltak, akiknek a legnagyobb értékük a saját stílusuk rejtett mivolta volt.

Ennek ellenére a kamerák következtében elengedhetetlen szabálymódosítások keresztülmentek, a pénz beszélt, a pókeres ugatott. Az átlagos sportszövetségekkel ellentétben a pókerhez kötődő nemzetközi szervezetek vagy kaszinószövetségek emberei között nem ülnek volt profi játékosok. A játék szépségének, sokoldalúságának megőrzése így pusztán az eladhatóság a nézettség tükrében válhat kérdéssé.

Hogy ez így van e jól, vagy sem, mindenki döntse el maga! Hogy a legújabb, 2007-ben bevezetett versenyszabály-módosítás miként szolgálna bármilyen fenti érdeket, szintén az olvasók fantáziájára bíznánk, annál is inkább, mert mi - csatlakozva a haragos és reklamáló profi pókeresekhez - nem értjük.

Az új kiírás értelmében ugyanis hivatalos versenyeken a játékosok nem mutathatják meg sem leosztás közben, sem leosztás után következmények nélkül csak az egyik lapjukat.

Azt ugye tudjuk, hogy mindkét lap megmutatása versenyeken(Cashgame-ben nem, ott megállapodás van!) eddig is következményekkel járt. Ha parti után mutattuk meg ellenfelünknek őket, az egész asztaltársaság felé kötelező volt később láthatóvá tenni. Ha parti közben, akkor főszabályként lapjaink dobottnak minősültek, kivéve, ha egyedül maradtunk all-in szituációba hozott ellenfelünkkel. Ebben az esetben ugye nyugodtan felfordíthattuk kérdéses kártyáinkat és beszélgethettünk róla, megpróbálva elcsípni egy-egy readet a jobb döntéshez.

2006-ban a Main Event asztalainál Jamie Gold többször táncolt borotvaélen, néha át-át lépve egyes szabályokat. Egy ízben például Cunningham döntését próbálta "megkönnyíteni" azzal, hogy egyik lapját (egy bubit) megmutatta. A tournament direktor nem sújtotta a helyszínen semmilyen szankcióval, ám az a közvetítés után az eset valamiért szöget ütött az okos döntéshozók fejébe. Nekik nem tetszett az eset, ezért úgy döntöttek, ezt mostantól ne lehessen. Sőt, ne lehessen ilyet egyátalán büntetlenül!

Vagyis megalkották a már említett szabályt: ha a parti után megmutatod valamelyik lapodat, meg kell mutatni a másikat is! (Parti közben lévő mutatásnál ez két lap mutatását, vagyis fold-ot jelent.) Ez a szabály szerintünk - és a játékosok szerint - ugye azért hülyeség, mert elég sokat elvesz a pókerből, aminek lényege éppen a másik kiismerése, információk szándékos átadása, adagolása, elrejtése, olvasása lenne. Ennek remek eszköze a sokak által csak felesleges bohóckodásnak tartott egy-lap-mutatás.

Nem látjuk át, hogy míg a kamerás ellenállás esetében érthető attítűd, jelesül, hogy szarunk rá, mit mondanak a sportolók, itt miért mutatkozott meg újfent. Miért nem hallgattak az egy emberként tiltakozó pókertársadalomra? A válasz elvileg erre is - mint a közhely szerint a világ kérdéseinke 80%-ra - a pénz lenne. De, hogyan várnak ettől az újítástól nagyobb bevételt? Reméljük van az olvasók között hozzáértő, aki felvilágosít minket, mert azt tutira nem vesszük be, ami a módosítás indoklásában szerepel, miszerint "a változtatás nagyban gyorsítja majd a játékot."

A nyúl erre azt mondaná, hogy persze, hogy gyorsítja baszki, de meg is öli egy kicsit és, hogy ennyiből törölték volna el a rivert, az is lassítja! Arról nem is beszélve, hogy a nyúl születése óta ki nem állhatja a rivert...