A póker korra, nemre, foglalkozásra tekintet nélkül fertőzi az embereket, ezért semmi különös nem lehet abban, ha asztalunkhoz a legkülönbözőbb alakok ülnek le. Szinte alig vannak kevésbé, és jobban "veszélyeztetett" foglalkozások vagy személyisgek.

Pár napja pl. Fordanban egy asztalnál ültem néhány csapkodós szerencselovaggal(róluk az iparospókernél már volt szó), kiöregedett, lepukkant szerencsejátékosokkal és még néhány hiperkedves kínaival is. Egy közös volt bennük: nem igazán tudtak játszani.

Katt a továbbra a folytatáshoz!

Vagyis, állították, hogy tudnak, csak hát meignt a szokásos szöveg arról, hogy a póker nem tudomány, nem matematika, ösztönből kell játszani, blabla. Ezúttal egyikük még viccelt is velem. Legalábbis az lehetett a célja, mikor kb. harmincszor elmondta, hogy "Vajon statisztikailag jó a döntésem?"

Sebaj, ahogy itt is megjegyeztétek már többször, amíg az ilyen kocapókeresek pénzt hoznak, addig minden rendben. Nekem eddig hoztak, nem is keveset. De nem most! És főleg nem a kínaiak! Egyszerűen telejsen leraboltak.

Ők nem calling stationok, hanem a calling stationok voltak. Minden partit vittek riverig. Hogy ez jó, mert Hellmuth szavaival élve, "könnyű kirabolni egy elefántot"? Ja, én is azt hittem. Aztán, mikor maximalizáli akartam egy potot és még beleemeltem a stackem, akkor rájöttem, hogy nem is olyan jó. Mert mindig van 1-2% a hülyeségre. És bejött. Egyszerűen mindig bejött. A flopon látszólag nut lappal is. (A legszebb, azt volt, mikor már all-in mentem AK két párral, semmi sor vagy szín esély, és elfogadás után a sárc 72s(!)-ére, kijött a backdoor flush. Mindezt úgy, hogy persze prelfop is emeltem már, utána is. Még rám is emelt valaki, és a kínai srác azt is megadta a 72-vel, erre modntam az all-int, amit már csak ő adott meg.)

Visszatérve a poszt felütésére, semmilyen alakon nem lehet szinte meglepődni a pókerasztalnál. Mégis van egy-két említésre méltó kivétel. Ilyen a lenti videó - 2006-os WSOP - kb. 5. percében látható úr, Richard Brodie is.