
A korábbi posztomban leírt szériám szépen kitartott. A morzsányi összegből, amit a PS-es számlán tartottam szép lassan játszható mennyiség kerekedett. A recordom minden eddigit felülmúlt. Kérem szépen 7 és 14 dolláros sit and go-ból játszottam 14-et és ebből 8-at megnyertem, 3-on második lettem, egyiken harmadik, ami 6-os asztalnál persze nem fizet, de akkor is szép eredmény. Vagyis: Szép eredmény - gondoltam.
Katt a továbbra a folytatáshoz!
Mert miután ma este a legjobb barátom, a már sokat emlegetett szerzőtársam, raddi magamra hagyott néhány üveg sör és Finlanida(megjegyzem utálom a vodkát, de csak ez volt) után, elkezdtem nézni a következő posztban majd feltűnő Stu Ungar filmet, a Stuey-t(aka High Roller), és elszálltam.
Játszani akartam mindenáron. Leültem a mostanság szokásos 6-os asztalhoz, és tudván, hogy picit ittas vagyok, sima 7 dolláros alapon kezdtem nyomkodni. Elsőt simán nyertem, másodikat némi szerencsével, harmadikat pedig olyan játékkal, hogy majdnem királlyá koronáztam magam a gép előtt. Egyszerűen szétjátszottam őket. Először éreztem életemben, hogy a lapomat sem kéne látnom, akkor is verném őket, hiszen minden egyes leosztásban kizárólag őket játszottam.
Ezután csekkoltam a PS cashier-jét és észrevettem, hogy a mintegy 40 szerencsétlen dollárból, amit magamnak hagytam sikerült két nap alatt kis téten 160-at csinálni. Elsőre ugyan ez nem tűnik nagy eredménynek, és pénzben valóban elenyésző, de a rekord, amivel összejött, az alkohol, a film, és az, hogy sikerült egyszer felülkerekednem a Sunday Million hősén, egyszerűen felbíztatott. Itt az idő a kitörésre - gondoltam.
Beültem a 121 dolláros 6-os asztalra. Életem legnagyobb beülős játéka, úgy tessék nézni. Elkezdődik, és én, mint egy alap szefós mondogatom hangosan magamnak, hogy figyelni, figyelni, nem elszarni. A lapok közepesen jól jöttek, én viszont még mindig remekül játszottam. Nem vicc, tényleg. Életemben először úgy éreztem, hogy stabil, okos, eredményes agresszív játékot tudok produkálni, ami nem igen jellemző rám. Ezzel ugyanis az a probléma, hogy ha állandóan agresszív az ember, akkor állandóan mindent nagyon kell figyelnie, és iszonyatosan mindent éreznie, hiszen ezen múlik, hogy jókor indítja e a move-okat, és jókor ébred e rá, hogy nincs itt az ideje, és jókor látja e, hogy feszes halak szivatják vissza vagy sem.
Hát ez nekem ezúttal szépen sikerült. Három ember kiesett, és én CL-ként egy lépésre a fizetős helytől magabiztosan rabolgattam. Egyszer csak buttonról kapok egy pocket 10-est és emelek 4 nagyvakot. Akarom mondani emelnék négy nagyvakot. Ugyanis az akkor 50-100-as rendszernél, 400-al próbálkoztam, mivel ellenfeleim eléggé fáradtnak tűntek a lopkodásaimtól és gondoltam hátha a shortstack kisvak rámtolja dühből.
És itt jött a bökkenő. Véletlenül elgépeltem. 400 helyett ugyanis sikerült 4000-et emelnem. Összeszorult a gyomrom a saját akcióm láttán és rettentően megijedtem. Ez elvégre egyértelmű hülye lopás, és egy bemákoltam félig jó lappal könnyen elfogadható. Csak ne fogadd el - könyörögtem, látvána a kisvak gondolkodását. Fold. Huhh - mondtam ekkor, minbtha ezzel elhárult volna minden veszély. (Elvégre úgy gondoltam a nagyvak bent akar lenni velem a pénzben és nem jön nekem csak úgy.)
Nos, a nagyvak megadta. Omg - mondtam magamban. Tutira verve vagyok, és elmegy a stackem háromnegyede egy hülye misspell miatt. Erre jön a flop: K, 5, 10. Igennnn! - üvöltöm a monitornak, mentve vagyok, settet flopoltam, úgyhogy a hibám csorbája, ha úgy tetszik gyönöyrűre köszörűltetett. Onnan csekk, én a maradék 1600-al all in. Ő persze - gondoltam - kötelességből elfogadta.
Mutatunk, nálam a 10-es set, nála a K5s, két pár. Ráncolom a szemöldököm, hogy ezen a szinten tényleg elfogadta K5s-el a 4000-et preflop, mégha gyanús is volt? Na mindegy, csak nem lesz baj. Nem a rézangyalát nem, persze, hogy riveren ott volt a második K a fullhoz. Gyönyörű.
Minden szerencsém és "jó szériám" munkáját feltettem egy komolyabb nyerés érdekében és még csak azt sem mondhatom, hogy nem volt meg rá minden esélyem. Egyszerűen mellégépeltem és minden bizonnyal a sörök/vodkák miatt. Volt még persze chipem, de ezután hamar elúszott, egy KQs-el mondtam valamiért all int buttonról, amit vert egy A8. De nem is ez a lényeg. A tanulság bizony a következő bekezdésben van.
1: Nem szabad ittasan játszani, még a leghülyébbek ellen sem, még a legjobb formában sem.
2: Nem szabad idegeskedeni a legdurvább bad beat, a legnagyobb veszteség után sem. Ha elég jó az ember, egyszerűen úgyis visszanyerni.
3: Ha a fenti valamelyike nem jön be vagy nem igaz az emberre, akkor hagyja a pókert a faszra!
Utolsó kommentek