Sokat gondolkoztunk rajta, hogy mégis hogy jöjjünk elő ezzel a témával, mert nem szeretnénk, ha a vele kapcsolatban eszünkbe jutó történet szereplői netán magukra ismerve, minket kezdjenek zaklatni. Végül inkább megkértük a nyulat, írjon ő saját idevágó élményeiről:Mi annyit fűznénk hozzá, hogy a nyuszi a mostani nyaralások miatt, az utóbbi időben nem kapott elég figyelmet, úgyhogy könnyen lehet, hogy csak kitalálta az egészet. Szóval ha valaki rosszul érzi magát a poszt miatt, vagy hasonló történet szereplőjének érzi magát és ezért nem tetszik neki a szennyes, attól elnézést kérünk, de hát ő itt azt hord össze, amit csak akar!Kezdjük ott a dolgot, hogy van egy hely, ahol sokszor játszom kétlábúakkal. Egy kivételével mind eléggé ügyetlenek, úgyhogy itteni szereplésem mondhatni - ahogy egész eddigi "pályafutásom" is - bőven pozitív mérlegű.
Aztán nemrég lejött oda egy új alak meg a barátja. Tudtam, hogy az utóbbira nem is nagyon kell figyelnem, mivel egyből látszott, hogy ki is van otthon a dolgokban. A srác végül harmadik lett egy tornán, amit játszottunk(amin a fent említett ügyesebb kétlábúval azért megelőztük) majd üres kézzel távozott a cashgameből is, annak ellenére, hogy egy-két Gus Hansenes megadás után rendszeresen outdraw-olt. Ez persze nem hagyott elbízakodni, hiszen látszott, hogy a srác emellett igenis ügyes.
Katt a továbbra a folytatáshoz!
Aztán egyik nap csörög a telefonom és a fent említett régi ismerős hív, hogy éppen nézi azon a bizonyos helyen, amint éppen - nem szépítem - csalás megy végbe. Az elkövető az a bizonyos új arc. Aztán közölte ezt rajtam kívül még pár kétlábúval is az eset után.
Legközelebb egy a fenti információk birtokában lévő ember, amolyan "lebuktató" játékot szervezett. Elmentem én is, de csak a játék kedvéért, a helyszínen ismerve meg a szándékait. Nem tetszett a dolog, de mindegy.
Végül vesztettem valamennyit. Az említett srác egy másik haverjával tűnt fel és kicsit gyanús volt a keverés és lehet, hogy összejátszottak, de lehet, hogy csak éppen félreérthető volt a lapjárás. Nem tudom, nem is érdekelt igazán, mivel nem vesztettem sokat és megfogadtam, hogy legközelebb vagy nem ülök le, vagy nagyon figyelek és nyíltan szólok, ha valami furcsa. Ekkora teríthetünk és ha nincs igazam, majd elkullogok bocsánatkérően, és ő nem ül le velem játszani, nem probléma.
De aztán a minap újra játszottam a legutóbbi (lebuktató)játékot szervező kétlábúval és néhány barátjával. Viszonylag sokat nyertem tőlük, de közben szóba került az eset is. Az alak felhívta a csalásban mások - és hangsúlyozom mások - által gyanúsnak ítélt srácot azzal a szöveggel, hogy ötvenezrrel tartozik és egy hete van összeszedni, mielőtt százötven lesz, majd egy sor üvöltözés meg fenyegetőzés(kirángatlak innen, eltöröm a karod) után lecsapta a kagylót.
Én nemtetszésemet fejeztem ki, mert a gazdám ugye jogász és hát azt tanította, hogy az ilyen nem tettenérésen alapuló vagyis ganyú- és vádelvű, meg még rögtönítélő eljárás nem éppen tartozik a szeretni való és helyes dolgok közé. Az asztalnál ülő egy másik aznapi vesztes azonban a telefonálóhoz csatlakozott, és a részesedés reménye nélkül még fel is ajánlotta fizikai szolgálatait "a csaló megrendszabályozásához, ha fizet, ha nem."
Hát röviden ennyi a történet, a tanulságot a gazdám szokta leszűrni, úgy hogy én csak annyit fűzök hozzá, hogy lehetőleg senki ne csaljon, főleg idegenek előtt és ne csak a lebukástól, már a gyanú árnyékának rávetülésétől is óvakodjon! Ha meg úgy érzi, hogy nincs annak a vetülésére éppen befolyása, akkor csak olyanokkal játszon, akik józan észű, és tapasztalt pókeresek! Én maradok a fentiek asztaltársa, mivel ismeretségünk régebbi annál, hogy hirtelen kiderüljön, csalok. De az idegenekkel vigyázni fogok, mert nem szeretnék soha ilyen telefont kapni.
Utolsó kommentek