A problémám oka elsősorban az, hogy szinte minden nap volt valami apró vagy nem apró vita az asztaloknál és nem egyszer kiabáltak velem, általában a sok emelés és néhány látszólag kifizetődő loose call miatt. Egyszerűen arra jöttem rá, hogy talán rossz társaságokkal játszom. Régebben eléggé ritkák voltak a fent leírt jelenetek ezeknél az asztaloknál, ezért eddig ez nem is nagyon tűnt fel. Mostanában viszont az az érzésem, hogy a legtöbb ellenfelem vagy elfelejtett viselkedni, vagy elfelejtett játszani.
Katt a továbbra a folytatáshoz!
Annyi hiszti és rossz okoskodást ugyanis, mint az utóbbi két hétben én még nem hallottam. Gondoltam, hogy talán annak köszönhető a jelenség, hogy az egyre lazuló játékom meglepetésként érte a velem régóta kártyázókat és nem nagyon tudtak mit kezdeni a folyamatos nyerőszériával sem.(Egyszerűen jobban szeretem már kizárólag őket játszani, ennyi a változás oka.) De aztám rájöttem, hogy butaság ilyesmire kennem a dolgot, mivel több jel is utal arra, hogy bizony-bizony a másik eshetőséggel állok szemben: egyszerűen sokan elfelejtettek játszani.
Vegyünk mindjárt csak a tegnapi partit, és a többórás modortalanságot kiváltó egyik esetet! 5 fős asztalon, tournament, As9s-t kaptam nagyvakból. Csak megadások, én emeltem 4 nagyvakot, amit az osztó megadott, ketten maradtunk. A flop: 6s,7s,8d. Emeltem, visszaemelt, all-in mentem, elfogadta. Csak megjegyzem, természetesen nem tettem erős kézre, mivel preflop olcsón szeretett volna beszállni, de elképzelhetőnek tartottam, hogy kész sora, vagy kis pockettel setje van. Mégis, ismerve a játékost, még a sima király magas is benne volt a pakliban. Én őszintén szólva már showdownál leginkább csak top párra gondoltam, mivel az illető rendszeresen túlbecsüli a lapjait, és hajlamos elnézni egy-egy draw lehetőséget is. Az all-in nekem akkor jó játéknak látszott és kész.
Ellenfelem 8cJc-t mutatott, aminek megörültem, bár lehetett volna jobb is(hasonló drawk). Ekkor valaki szólt, hogy szép megadás, és látván az asztaltársaság arckifejezését egyértelmű volt, hogy úgy érzik, elégtétel következik egy elkapott blöf után. Mindegy, nem szóltam. Aztán még a turn lerakása előtt elhangzott, hogy "Még nyerhet." Na pontosan eddig tartott a fogadalmam, hogy kussolok az asztalnál, és rögtön siettem kijelenteni, hogy e pillanatban én vagyok az esélyesebb.
Erre értetlenkedés, és hurrogás volt a válasz. Én valamiért nem hagytam annyiban és elkezdtem mondani, hogy de tényleg, hát nem látják, runner-runner straightflush és sima nutflush-esélyem van, amellett nyitott sorom, és két overcardom, úgyhogy "i like my chances." Nos hitetlenkedés volt a válasz, mondván, hogy az kizárt.
Végül, mikor többféleképpen is megcsináltam a kezem jött a flame, hogy mekkora mázli már, mert nekem minden draw-m bejön, és egyátalán, hogy képzelem, hogy "folyton" félkész kezekre emelgetek. Innentől kezdve végig ez ment. Káromkodás, csapkodás, ócsárlás, okoskodás.
A dolog pikantériája, hogy fenti ellenfelem két beülőnyi zsetont adogatott a flopolt K8 top két párommal szemben a folyamatos emelgetésekre, mikor riveren leesett neki egy J, a kezében lévő kettőhöz, majd elégedett arccal behúzta a potot, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a 2 out egyikének feltűnése...
A vonatkozó kérdést kicsit másképp már feltettük: Hol a "kifizetődőség" határa? Mikor lehet azt mondani, hogy hiába hoz egy asztal a konyhára, a körülmények miatt már nem éri meg játszani? Kihívható az a sakkozó, aki kineveti a d4-et, a szicíliai védelem láttán meg felborítja a táblát?
Ha valakinek esetleg megtetszett a Doyle's Room parafrázis-téma, akkor itt leszedheti wallpaperként is! Ha valami tisztességes formátumban vagy bármilyen más módon kéne, akkor mailben is szívesen kiadom, szabadon használható!
Utolsó kommentek