Az utóbbi időben élőben igen jól megy a szekér. Az elmúlt hónapban szerencsére minden alkalommal pluszban számltam ki a cashgamekből, amiből nagyjából hármat játszottam egy héten.

A jelentősen feljavult eredmény mögött álló sok apró tényező  között kutatva azonban észrevettem egy a többinél talán fontosabb új elemet.

Katt a továbbra a folytatáshoz!

A blöffök jó kiszúrását, és a helyes megadást. Számtalan olyan helyzetben voltam mostanában, hogy egy pot óriásivá dagadt, és bizony egyes agresszív játékosok nyugodt szívvel lőttek rá akár három "golyót" is. Eddig ha valaki mondjuk riveren egy 5000-es potra még 4000-et "rálőtt", és nekem valamilyen rontott ász magas húzólapom vagy harmadik párom volt, eszembe sem jutott a megadás, bármit súgott is az ösztönöm. Az elmúlt két-három hétben viszont elkezdtem jobban bízni a readjeimben. Ha valakit az addigi játéka alapján szintén húzólapra vagy koplett blöffre tettem, pot-odds és rossz lapok ide vagy oda, hallgattam magamra és mindig megadtam.

Elképesztő volt látni, hogy egy-egy este 6-8 beülős potokat sikerült elvinnem ász magasokkal és utolsó párokkal, értékelhetetlen lapokkal a kézben pedig egy riveren visszalőtt all-innel. (Na persze eleinte minden ilyen furcsa megadás előtt bocsánatot kértem az asztalnál ülő barátnőmtől, mondván, lehet, hogy most elszórok 8-10 ezer forintot egy magyarázhatatlan megadásra, de utálnám magam, ha kideürlne, hogy igazam volt és nem hallgattam a read-emre.) Gyakorlatilag a legnagyobb "bevételt" ezeknek a megadásoknak köszönhetem, és bizony-bizony örömmel töltött el a felismerés, hogy egy területen érezhetően javult a játékom. Most már csak a kezek sorrendjét kéne észben tartanom. :P

A kérdés fontosságának visszaigazolását egyébként ma meg is találtam az Onlinepokerhu.com által folyamatosan fordított Daniel Negreanu blogban, amit remélem nem bánják ha bepésztelek:

 

A harmadik kihívásos meccsemen a Wynn Las Vegasban az ellenfelem ismét a limites hold'emet választotta. Két lehetséges okát látom ennek: az a szóbeszéd járja, hogy gyenge vagyok a limites hold'emben és sok jó fiatal limites hold'em specialista van, akik interneten élesítették oroszlánkörmeiket.

Joe Cassidy esetében határozottan az utóbbi a helyzet. Ő a világ egyik legjobb fiatal játékosa, és a limites hold'em adja megélhetésének alapját. Mérkőzés előtt nem volt elképzelésem arról, hogy mit is várhatok, csupán annyi, hogy a legjobb esetben sem lesz sétagalopp.

A legelején óvatos, puhatolózó ütéseket vittünk be egymásnak jelentős zsetoncsere nélkül. Aztán neki kedvezett a lapjárás, és több, mint 150 000$-rel elhúzott. Aztán nekem jöttek a lapok, és egy rohammal kiegyenlítettem. Volt egy döntő leosztás, ami segített egyenesbe jönnöm, és el is mesélem nektek:

2000$-4000$ alapon pókereztünk, és Joe az osztókorongról 4000$-ra emelt. Mivel eltérő színű Q-9 volt a kezemben nagy vakban, megvédtem a vakomat. Ez egy automatikus játék a heads-upban: a bedobás fel sem merül. A visszaemelés szóba kerülhet, a bedobás semmiképp. Ha a heads-upban bedobod az ehhez hasonló lapokat, egyszerűen nem nyerhetsz.

A flop ezután teljesen elkerült: ♦T ♠6 ♦2. Passzoltam, és Joe gyakorlatilag automatikusan nyitott, mivel flop előtt emelt és pozícióban volt. Mivel 1:5 pot oddsot kaptam, úgy határoztam, hogy megnézem a turnt, segít-e a lapomon.

Segített, mivel ♠J volt, és nyitott sorhúzólapot adott. Ismét passzoltam, és Joe kilőtt egy újabb golyót. Egészen addig nagyon ritkán emeltem passzolás után, és még ritkábban használtam ezt az eszközt blöffként.

Így azt gondoltam, ez jó lehetőség lehet erő reprezentálására, és félblöff passz-emelés mellett döntöttem, elsődlegesen azt remélve, hogy Joe esetleg bedobja, másodsorban, ha tartja, bejön a lapom, és még harmadik eset is lehetséges volt: neki is húzólapja lehet, és ha nem jön be, a rivernél egy nyitásra bedobhatja.

Joe tartotta az emelésemet, és ekkor azt gondoltam, nagyon valószínű, hogy húzólapja van. Úgy láttam, Joe nem töpreng azon, hogy vajon övé-e a legjobb lap turnnél vagy sem, hanem inkább egy jó kártyában reménykedik.

A river tökéletesen alkalmatlan volt számomra: ♥5 jött. Így aztán, mivel az A meg a B terv nem működött, a C terv maradt: nyitni abban a reményben, hogy Joenak húzólapja van. Kilőttem az utolsó, félig-meddig kétségbeesett gránátomat a potra, és Joe gyorsan tartott.
- Tied - mondtam neki. - Nincs semmim.

Azonban Joe nem mozdult. Azt gondoltam, különös, hogy nem fogadta el a szavamat, és látni akarja a lapomat. Joe úriember, és nem folyamodik ilyen bohóckodáshoz. Aztán derengeni kezdett, hogy Joe nagyon gyenge lappal tarthatott.

Végül felfordítottam a dámamagas lapomat, és Joe azt mondta:
- Ez jó.

Ellix Powers mondása jutott eszembe: "Bubimagassal tartottál?" Természetesen Joenak nem lehetett bubimagasa, mert volt egy bubi az asztalon. Így mivel tartotta a nyitásomat? Nos, mielőtt bedobta volna a kártyáit, rápillantott a lapomra és azt mondta:
- Haver, tudtam, hogy blöffölsz. Biztos voltam abban, hogy neked is húzólapod van - Aztán ♦Q ♦4-et fordított fel. Flöshúzólapot kapott flopra, és aztán úgy döntött, Q-magassal megadja a tétem.

Na most, mielőtt bárki is fellapozná a telefonkönyvet, és megnézné, hol is lehet velem, vagy Joeval játszani, nézzük meg, mennyit is lehet ebből a leosztásból tanulni. A tanulság valójában Joe gondolkodási folyamatából ered: "Na jó, ő passzolt és emelt turnnél, és rengeteg sor- és flöshúzólap lehetséges. Ha párt kapott flopra, valószínűleg már ott rögtön emelt volna a passz után. Esetleg lehet bubi párja, de miféle bubis lappal nézi meg a következő kártyát ebben a helyzetben?" Aztán a rivernél a gondolkodási folyamat valahogy így folytatódhatott: "8:1 esélyt kapok arra, hogy nem jött be a húzólapja és nem tudja megverni a dámamagast. Megverhetem a 9-8-at, 9-7-et, 8-7-et, a kisebb káró és a pikk flöshúzólapot. Ráadásul azt gondolom, hogy blöfföl." Bár Joe tartása ostobának tűnik, teljesen helyesen gondolkodott, csak a balszerencséjén múlott, hogy legyőztem a kilences kísérőmmel. Persze utólag okoskodva felmerül a kérdés, miért nem emelt rám Joe a rivernél, ha biztos volt abban, hogy húzólapom van.

Nos, nem lehetett teljesen biztos a dolgában, és valószínűleg úgy számolta, hogy nem éri meg újabb tétet kockáztatni, hogy eldobassa velem a királymagas vagy a jobb dámamagas lapomat. Bizonyára teljesen helyesen feltételezte, hogy túl valószínű, hogy egy párral tartanék és az ászmagas rendkívül valószínűtlen, mivel ilyen lappal valószínűleg passzoltam volna rivernél azt remélve, hogy terítéssel nyerhetek.

Mindent egybevetve. Joe elemzése kitűnő volt. Persze ez nem Joe elemzése volt, hanem az én elgondolásom arról, mi zajlott le fejében, és biztos vagyok benne, hogy Joe rábólintana. Joe végül fölibém kerekedett, és nagyjából hét és fél óra alatt megvert.