Tegnap volt eddigi legvicceseb - legszomorúbb, ahogy tetszik - esetem. Találkoztam egyik ismerősömmel, akivel pár hete összekaptunk. Az akkori vita alapja az volt, hogy én, mint "bankos" a cashgamenél egy ezressel kevesebb pénzt tudtam felmutatni, mint kellett volna. Ekkor mondtam, hogy mi a túró az az egy ezres, viseljük közösen a kárt, de ha valakinek nem ok így, én szívesen bevállalom. Ismerősöm kicsit ittas volt már, így elkezdett kiabálni az eset kapcsán, én pedig valami vádaskodást érezve a hangjában erőteljesen riposztoztam. Már többször írtam itt, az ilyen jtáékosokról, ezért ekkor úgy döntöttem, nem éri meg olyan alakkal játszani, akitől ugyan könnyen nyer az ember, valahogy mégis potenciális balhé-faktor.

Tartott ez tegnapig, amikor is az ő szavaival élve "béke jobbot" nyújtott nekem, de azért hozzá tette, biztos azért kerültem eddig, mert "félek" vele játszani. Ez egyrészről igaz, félek vele játszani, mert sokszor balhézik és ritkán ül le teljesen józanúl, ugyanakkor mindig kárpótol kisebb-nagyobb összegekkel. A játéktudásától nehéz tartani, hiszen a néhány hónap intenzív játéktapasztalaton kívül, olyan nincsen neki.

Szóval tegnap ígéretet kaptam tőle, hogy nem lesz több balhé, és hozzunk össze egy játékot estére. Így is tettem, riasztottam pár közeli ismerőst, és leültünk egy elég short handes, igen lightos asztalra, mindössze ezer forint beülővel. A vita elkerülése végett a kérdéses személy, nevezzük innentől Karcsinak, magára vállalta a "bankos" szerepét. Az mondjuk furcsa volt, hogy nem táskába, hanem a zsebébe gyűjti a beülőket, de mivel igen érzékeny emberről van szó, nem akartam frissen megújított "barátságunkat" holmi bizalmatlankodással elrontani.

Katt a továbbra a folytatáshoz!

Három óra múlva zárt a helyiség, ezért a rövid session után javasultuk az osztozkodást. Igen jól ment a játék, ezért plusz 10.000-en álltam, és a legtöbb bent ülő is kicsit pozitívban volt, kivéve persze Karcsit, aki zseton nélkül üldögélt, benyelve a veszteség nagyrészét.

Mondta, hogy máris fizet, csak még könnyít magán, azonban a mellékhelyiség helyett az utcára néző ajtót választotta. Mi nevettünk a dolgon, de ismerve a nem tökéletesen domesztikált Karcsit, még mindig nem gyanakodtunk. Kívülről persze tudom, hogy könnyű ránksütni a balek jelzőt, de a szituáció egyátalán nem példa nélküli eset, ráadásul több, mint hat éves közeli ismerettségről van szó, ami alapján eddig bátran jelenthetem, hogy a kérdéses úr igen nehéz eset, de legalább megbízható.

A történet vége persze könnyen kitalálható, Karcsi nem jött vissza. Elmentünk még az 1 percre lévő, útba eső lakásához, hátha csak "elfelejtett" időben megfordulni(jelzem a pultnál sem fizetett), de ott sem találtuk. Ma reggel benéztem az egyik kedvenc vendéglátóipari egységébe és csodák csodájára ott találtam. Jeleztem a jogos igényeimet, mire p likviditási problémákra hivatkozott, sőt mellékesen utalást tett a fizetési hajlandóság hiányára is. Erőteljesen emlékeztettem kötelességeire és most várom a fejleményeket. Akárhogy alakul is, több játék köztünk biztosan nem esik, a történet viszont nemhogy tanulságos, de szerintem igen vicces is. Vagy szomorú?