Egy kedves ismerősöm(Kristóf), akivel az általam vezetett pókerklubban futottam össze, volt olyan kedves és jelezte, hogy verseny lesz a Bakterházban, ami Pécs legigényesebben felszerelt(!) - hat nagyon szép külső asztal, plazmatévés tournamentsystem, fizetős vip terem még két asztallal - pókerterme. Mivel terjed egy tapasztalataim szerint sem teljesen alaptalan városi legenda a helyi paklizós-csalós arcokról, továbbá hogy ez többek között az iparospóker egyik melegágya is, eddig kerültem a helyet. Most azonban, tekintettel a kedves invitálásra nem tudtam ellenállni, és kisebb nehézségeket valamint ismerkedési prodecúrát követően asztalhoz is ültünk.

A versenyt természetesen megnyertem, körítés a továbbra kattintva!

Mindössze 13-an indultunk ugyan, azért a format élvezhetőnek és kellően izgalmasnak ígérkezett. 20.000-es stackek, az első két órában 1 rebuy lehetőség, 100-200 induló, 20 percenként emelkedő vakok, nekem tőkéletes. (Egészen 1000-2000-ig, a kisvak csak százasával emelkedett, utána ötszáz majd ezresével.) Az én asztalomnál voltunk 7-en, 9 maradéknál ült össze a két társaság, addig nem volt mozgás.

Nem nagyon részletezném a dolgok menetét, a lényeg, hogy az elején jól indultam. Set korában még kifizették, fullosodva már nem az egyik kezem, aztán veszélyes boardon elkaptam egy közel 15.000-es blöfföt: Q10-el checkoltam nagyvakból, hárman néztünk flopot, és gyengén check-calloltam egy KQ8-as floppon. Riverig nem volt emelés, a leeső 10-essel kialakuló harmadik szín és soresély elbizonytalanított, de aztán - mivel chipleaderként még megengedhettem magamnak, és mindenki gyengén játszott turnön, megadtam Kristóf all-injét. Jól alakultak a dolgok, a két pár elégnek bizonyúlt, pedig előtte sírtam egy sort, hogy érzem, hogy adni kell, de óriási fishcall-nak fog tűnni, ha mégsem.

Ezután jött egy hosszú-hosszú üresjárat következett. Kétszer próbálkoztam bejönni egy standard emeléssel pozícióból egy-egy potba, kérdéses - de messze a legjobb általam látott - kezekkel(A10s, KQo), de a balomon ülő óriásstack mindig majdnem all-inre tett. Mit mondjak imádom, mikor agresszív chipleaderek kapnak tökéletes rálátást az órámra.

Végül, mikor kilencen összeültünk elég reménytelennek tűnt a dolog, de őrültködni és később rebuyolni a magas vakok miatt semiképp nem akartam: az utolsó előtti vagy talán a hatodik lehettem és az M-em olyan 18 körül volt. Dobáltam, amíg lehetett, de tudtam, hogy muszáj lesz előbb-utóbb lépni valamit. Mikor ketten is limpeltek, buttonról csatlakoztam egy K9s-el, és jöttek a vakok is, közel 12.000-es potot kerálva. A flop tökéletes szivárvány volt 259-el. Középről egy 4.000-es kíváncsiskodó raise, én meg betoltam a maradék 30.000-emet. Az illető Q9-el adott, és érthető dühvel vette tudomásul, hogy később sem javult. (Mondjuk baromira nem tudom mi a fenére tett ilyen feszes játék után, hogy a stackje 60%-át kockára tette egy adásra, még ha top párt is talált. Bár az illetőnek igen unszimpatikus voltam végig, mivel először valaki "szakértőként" mutatott be neki, és nála csak "pöcs okoskodó" kategória létezett, úgyhogy abba tett, megjegyzem joggal alaptalanul.)

A lényeg, hogy új életet kaptam, és szépen üldögéltem tovább, a lapok nem nagyon engedték, hogy elszaladjon velem a ló. Mikor már csak hatan maradtunk kezdtem érezni, hogy hiába vagyok utolsó előtti, közel hibátlan játékkal és kellő kitartással még meglehet a dolog. Ekkor olyan 50.000-en álltam a chipleader 200.000-vel szemben. A játékom nagyjából dobásra és 5-6 vakos emelésekre korlátozódott, így ritkán kellett gondolkodnom vagy flopot elemeznem. Mivel a lapok nem kényeztettek el(egyszer kaptam AK-t, egyszer 99-et, egyszer AQs-t és ezeknél jobbat egyetlen egyszer sem a verseny során) ez tűnt a megfelelő megoldásnak.

Aztán végre-valahára hárman maradtunk és tudtam, hogy pénzben vagyok, 3000-6000-es a vak, bármi megtörténhet. 60.000 körüli stackel ültem, ellenfeleimnél 190.000 és 170.000, úgyhogy joggal flasheltek minden körben célkeresztet a homlokomra. Itt vártam pár kört és a sokásos preflop emelésre A5s-t találtam, ami három embernél  60-al a 30-as pothoz bőven elégnek tűnt, betoltam a maradékot. Némi gondolkodás után elfogadták én pedig hangosan rimánkodtam egy kicsi ászért. Bingó, ellenfelem A3s-t mutatott, ami nem igen tudott javulni.

Innentől már tudtam, hogy fáradtak, vagyis meglehet az első hely. Néhány leosztás után egy újabb szerencsés kulcsparti következett, 8h9h-el limpeltem kisvakból, nagyvak kivételesen engedte a flopot, ami As8s4c lett. Emeltem egy potnyit, visszarántotta a háromszorosát, én pedig - az eddig agresszív preflop játéka alapján kizárva az ászt, négy színre tettem - rögtön all in. Szokásos öröm, hogy gondolkozik, kisebb megingás a "call" hallatán, mutat(8d6s), aztán már csak a győztesek nyugalma félelme a maradék két kártyára várva.

Nem javult, úgyhogy egycsapásra chipleader lettem, innen pedig nem volt kecmec. Elkezdtem azt a játékot játszani, amire egész este vártam és emelés, emelést követett, ők pedig valahogy mindig a szerencsétlen pillanatban tolták rám az all aint. KJ-vel top J-t floppoltam, és 109-el hitetlenkedő lyuksor tolta rám, majd a heads up harmadik leosztásánál, egy jobbról jövő rablási kísérletet követően A8-at találtam. A visszatolás után comited ellenfél dáma magasra adott, amihez nem érkezett segítség.

Összeségében tehét örülök, köszönöm Kristófnak a meghívást, a barátai(az indulók egy része) utólag biztos értékelik, hogy elhívott. A kulcs, amint az a kiemelt partikból is kitűnik a szerencse mellett, a feszes, de nagyon agresszív játék, de főleg a kitartás volt. Eddig Bakterban egyből egy, de ahogy néztem minden napra érdekes a versenykínálat, vissza fogok térni.