Hozzávetőlegesen egy éve pókerezem. Legalábbis körülbelül ennyi ideje vagyok tisztában a szabályokkal, játszom pénzért és tervezem legjobb barátommal, hogy írni fogok tapasztalataimról a blog keretében. Ez póker szempontjából óriási idő. Relatíve értem persze, így szerencsésebb lenne úgy fogalmazni, hogy szinte elmondhatatlan menniységű ismeret, tapasztalat, tudás és játékból szerzett pénz került a birtokomba tavaly ilyenkorhoz viszonyítva. Átlagosan napi fél órányi „szakirodalom”, két órányi különféle közvetítés, és két és fél órányi játék jutott erre az egy évre, vagyis közel 2000 órát szenteltem pókernek. Csak online több, mint 200.000 kezet játszottam le, de az élő játékban végigült partik tapasztalatai ennél is jóval fontosabbak. Adja magát tehát némi számvetés, és így év vége felé, ideje talán összegezni mindazt, amit a pókerhez kötök.Nem ígérem, hogy terjengős vagy akár velős leltár lesz, és azt sem, hogy objektív, vagy érdekes. Nem célom adatokat, trendeket sorolni, sem nyereséget számolni, vagy előre tervezni. Grafikonok és nagy igazságok helyett inkább őszinte elmélkedésre gondoltam. Olyan igazi számvetésre, ami nem, hogy megvilágosodással, de talán még újdonsággal sem kecsegtet. Talán csak egyszerűen aláhúzza az unalomig ismert háttérinformációk legfontosabbjait. Ne számítson tehát senki olyasmire, amit nem tud amúgy is magától, viszont nyugodtan időzzön el egy kicsit az, aki hisz az ismételgetés az összegzés hasznosságában, és szereti, ha néha csak a legfontosabb segédvonalak látszanak.
Az első két részhez katt a továbbra!
1. CÉL
Egy év után nem árt két lépést hátrálni és távolról újra megkérdezni: mi a fene az, amire mostanában ennyi időt szánunk, (1) mi is az a póker? Erre a kérdésre több választ is létezik. Valakinek játék, valakinek munka, valakinek inkább csak egy kihívás. Vagyis? Vagyis a póker eszköz, ami többféle célre használható, és, amit a játékosok általában ezzel a céllal határoznak meg. Ez nem helybenjáró okoskodás, hanem talán a legfontosabb állítás. A póker ugyanis valójában mindig az, amire „használjuk”. Önmagában csak üres szabályrendszer, eszköz. Ebből adódik, hogy szükségletkielégító funkciója a leghangsúlyosabb. Van egy régi történet, egy szerintem igen vicces párbeszéddel: egy angol katona és egy francia kalóz beszélget. Az angol a francia szemére veti, hogy amaz csak pénzért és egyéb világi javakért ontja mások vérét, míg ő maga, és nemzete a becsületért harcol. „Mindenki azért, amiben a leginkább hiányt szenved.”- válaszol a francia. Valahogy így van ez a pókerben is. Ezért miután megválaszoljuk, hogy (2) mi a játék célja, meg kell határoznunk, hogy (3) mi a mi célunk a játékkal?Az első kérdésre egyszerű a válasz, a póker „játékjellegéből” adódik: a cél, a szórakozás, a szórakoztatás. Aztán, amikor képbe kerül az emberi tényező, akkor ez módosulhat(hiszen olcsóbb szórakozási lehetőségben nem szenvedünk hiányt), és már nem a szórakozás, a játszás, a részvétel, hanem elsősorban a nyerni akarás lesz a hangsúlyos.
A következő kérdés adja magát: (4) miért, mit akarok nyerni? Aki pusztán a kihívásért, versenyszellemből vagy csak a pénzért, megélhetési célzattal játszik, annak azt hiszem, nincs túl sok esélye, hogy hosszútávon igazán jó játékos legyen. A pusztán kihívást kedvelők nem fogják a szabályokhoz mérten kellően értékelni döntéseik során a pénz szerepét és a győzelem „erkölcsi értékét” hajszolva sokszor ebből adódóan szükségszerűen mellényúlnak(aki látta már Sam Farhát készpénzes játékban az tudja miről beszélek). A pókerből pusztán anyagi javakat várók pedig nem fogják látni a rövidtávon rossz döntések kedvező hatásait, netán egyszerűen csak soha nem fognak rászorulni, hogy kellően továbbfejlesszék játékukat(kivéve, ha pénzéhségük átcsap valamiféle embertelen kapzsiságba), hiszen egy adott tudás elérése már elegendő lesz szükségleteik maximális, kis szerencsével végleges kielégítéséhez. Az előző kategóriába tartozó "iparosok" egy gyorstalpaló rajziskolán végzett festő életét élik majd, míg utóbbiak inkább fognak hasonlítani egy jól fizető ügyvédi állást megcsipő ifjú titánhoz, akit a fénymásoló szagánál csak a szakaszok látványa lomboz le jobban. Mindkettő munkás tipus lesz, aki nem utálja ugyan a hivatását, de csak azért kel hétkor, hogy a megszokott egzotikus kalandtúrákat ne kelljen hosszúhétvégés iszappakolásokra cserélni.
Összeségében tehát, egy jó játékosnak tudásához, anyagi helyzetéhez mérten kell kalibrálnia ellenfélválasztását, szem előtt tartva a biztos pozitív hozamot, de hosszútávon valójában mindenki legyőzésére kell törekednie.
Ha leülünk játszani, már tudjuk mit csinálunk. Tudjuk, hogy a játékunk kettős szükségletet elégít ki, és ez a két ok, amiért egyátalán lapot veszünk a kezünkbe. Az egyik a győzelem, a másik az eredményesség. A kettő nem ugyanaz, és az elvi alapokon nyugvó szétválasztáshoz a fentiek elengedhetetlenek.
2. GYŐZELEM ÉS EREDMÉNYESSÉG
Az eredményességet többféle dimenzióban értelmezhetjük. Eredményesek legtágabb értelemben akkor vagyunk, ha pozitív mérleggel távozunk. Szűkebb értelemben akkor, ha az előre számított pozitív értékkel vagy annál többel távozunk. Rövid távon akkor, ha az adott partira, hosszútávon, ha a meghatározott intervallumra igazak a fentiek. Az eredményességre mind a négy értelemben törekedni kell, ám különös jelentőséggel csak a hosszútávú, elvárt bevételnek adózunk.Ezzel szemben a győzelem már sokkal bonyolultabb kérdés. Nem lehet egy leosztás, egy parti vagy egy hónap alatt végbement eredményességet leképezni, és egyszerűen annak valamiféle „erkölcsi” vetületét alapul venni a győzelem meghatározásához, hiszen leszögeztük, hogy nincs helye ilyen szintű összemosásnak. Az eredményesség legfeljebb valószínűségi viszonyban állhat a győzelemmel, és törvényszerűen legfeljebb hosszútávon lenne számolható. Jó hír, hogy ezzel azonban tökéletesen felesleges bíbelődnünk, mert ha a játék során észben tartunk bizonyos számokat, és jó előre kialakítjuk céljaink preferenciarendszerét, akkor ezek segítségével jobbára minden helyzet már könnyedén finomhangolható és ellenőrizhető. Ennek részleteiről majd később.
Egyenlőre azt kell leszögeznünk, hogy mit is értünk győzelem alatt. Mikor Sklansky meghatározza a póker alaptételét, akkor valószínűleg nagyon közel jár az igazsághoz, de a mi véleményünkhöz egészen biztosan. A győzelem legegyszerűbben nem más, mint a lehető legjobb döntés meghozatala. Kicsit másképp, az arra való törekvés, hogy a rendelkezésünkre álló információk körét maximalizáljuk, ellenfeleink számára pedig a rendelkezésünkre álló információkból a lehető legkevesebbet tegyük hozzáférhetővé(legalábbis torzítatlanul), illetve, hogy a fenti információk alapján, az elképzelt ideális döntéshez képesti nagyobb eltéréseket(hibákat) minimalizáljuk, és ellenfeleinket a lehető legtöbb ilyen eltérésre(hibára) kényszerítsük.
Viszont ne vonjunk le ebből összevonó következtetéseket! A győzelem nem egyszerűen az eredményesség hosszútávú eszköze. Az ideális döntést ugyanis sokszor a lehetséges eredményesség függvényében(pl. egy all in megadása esetén banki- és feltételes bankiesély szerint) határozhatjuk meg. Bizonyos helyzetekben viszont a kettőnek egy adott pillanatban az ég világon semmi köze nem lesz egymáshoz, és egy győzelem kapcsán csak jövőbeli, potenciális eredményesség merülhet fel. Gondoljunk csak arra, hogy győzelem egy jó flop előtti dobás, egy bemutatott laptól kizökkent ellenfél, de néha még egy látszólag rosszul megjátszott kéz is, ha abból később előnyt(hibát) kovácsolhatunk, mégsem jár egyikük sem azonnal vagy biztosan realizálható eredményességgel.
Folytatása következik.
Utolsó kommentek