Ezek a szavak '98 világbajnokától, a mindig mosolygó Scotty Nguyen-től hangzottak el a Poker After Dark évindító epizódjában. A Prince of Poker becenévre hallgató játékos asztaltársa két lap között öccséről kérdezte, mikor előkerült a kalandos történet:

A 14 éves Scotty Vietnámból menekült Tájföldre, 17 fős családjával egy aprócska motorcsónakban, mikor is a helyi hatóságok üldözni kezdték őket. Erre ők letértek kijelölt útvonalukról, és bár lerázták követőiket, eltévedtek a vizen és a 48 órásra tervezett szökés, hosszú napokig tartó rémálommá változott. A víz hamar elfogyott, a maradék olajat forralásra használták, ám az étel-problémára nem találtak megoldást. Néhány hajó ugyan dobott nekik élelmet, azonban fel egyik sem merte venni őket. Mintegy 22 napi hánykolódás után, nehéz döntést hoztak: ha másnapra sem érik el a szárazföldet, egész egyszerűen megeszik -az addigra igen beteg, már-már haldokló - testvérüket.

Nem szeretnénk ilyen témával viccelődni, úgyhogy előre is elnézést kérünk azoktól akik túl morbidnak találják a következőket, de nyugodtan mondhatjuk, hogy az azóta felépült legifjabb Nguyent a riveren érkező tajvani hajóskapitány mentette meg, aki végre hajlandó volt felvenni a kis társaságot. A majdnem kannibalizmusra kényszerült kisfiú ezután eljutott Amerikába, és 12 év múlva megnyerte a világ legnagyobb díjazású sporteseményét, a World Series of Poker Main Event-jét.

Kedves producerek! Mi a celluloidra kívánkozó story, ha nem ez?
Különösen a szarabbnál, szarabb pókerfilmek világában.

Videó a továbbra kattintva!

(A kérdéses rész 2:40-től. Néha probléma adódika Pokertube-ról embedelt videókkal, ezért, ha valakinek problémája támadna, itt is megnézheti.)