Katt a továbbra a folytatáshoz!
Ne kérdezzétek miért, de 3500-as stackekben állapodtunk meg, 1 vissazvásárlási lehetőséggel, 10-20-as kezdőszintről, 15 perces emelkedéssel. Ezt ugyan az első verseny alkalmával nem tartottuk be, mert a sok óvatoskodás miatt, senki nem érezte magát kellő biztonságban, így vagy 1 óráig megrekedtünk 50-100-nál. Ez a parti nem is hozott sokat számomra, és egy szerencsétlenül sorsolt szék miatt(és itt most ne a klasszikus pozíciómra tessék gondolni!), hamarosan tilt-re kerültem, mivel percenként átlagban 4,2-szer kellett ki-be gurulnom, hogy valaki eljuthasson a porcelánhoz és/vagy halálpálcát vehessen magához. A második körtől jeleztem, hogy bárhova ülök, de oda többet nem, és, hogy az sem lenne hátrány, ha tartanánk magunkat a meccs elején kitűzöttekhez.
A rendszerváltás meghozta gyümölcsét, a második torunamenten már barátőmmel kerültünk heads up-ba, ahol a hasonló stack-ek miatt osztoztunk, majd egy óriásvakos pot limit omaha partiban eldöntöttük, hogy ki örüljön azért jobban. Ő örült.
A harmadik játékra végre kényelmesen éreztem magam, beszállt még két későnérkező, és játszhattam a játékomat. Elég annyi hozzá, hogy a rebuy-olókat is figyelembe véve sikerült mindenkit nekem kiejteni, úgyhogy azért megnyugodva tértünk haza. RadEEr egyébként ekkora már úgymond feladta az élő játékot, és nem épp házigazdához illő módon inkább a PokerStars-t választotta, ahol profi légirányítókat megszégyenítő gyorsasággal, minimum hat asztalon szívta magába a dollárokat.
A verseny agresszív és inkább taktikát, matekot igénylő "légköre", egyébként kellemes felüdülést nyújtott a megszokott pénzszerző-hadjárathoz képest. Jó érzés volt végre igazi, komolyabb tétre(kiesés) menő döntéseket meghozni, és bizony néha a szerencsére bízni a többit.
Mi személy szerint meg is kaptuk miatta a magunkét, bár ezúttal a többes szám valójában Andira és rám is vonatkozik. Ő egy brilliánsan megjátszott tizes pockettel kergetett őrületbe egy (szerintem) hibásan fékezett ász párt, ami - Andi kezével ellentétben - nem tudott sorrá javulni.
Ugyanez történt, mikor 5 maradék embernél már bőven chipleader voltam, és számos rablás, illetve agresszív játék után, nagyvakból 5c6c-el mentem be egy középen, és buttonon limpelő ellen. A flopon Kh4c7c érkezett, hívtam, dobás, button visszahívott. A pot ekkor olyan 1200 lehetett, az osztó előtt még 4000 volt, nekem 11000 körül. Mivel csak limpelt, nem nagyon tudtam, hogy álcáz e valamit, settesedett, és a színtől fél, vagy ő maga is flushdraw-n van. Úgy döntöttem, hogy ha ez utóbbit ki tudom zárni, akkor akár all-in is mehetek.
Az illető jelentőségteljesen közölte velem, hogy "Ha betolod, tudod, hogy meg kell adnom." Mivel az osztó nem épp az odds-ok kiemelkedő figyelője és tanulmányozója, úgy döntöttem nem emiatt, és még csak nem is félrevezetésképp' mondta a fentieket. Egyszerűen kész keze van és nem szeretné, ha flushre várakoznék. Ezért all-int mondtam, tudva, hogy mivel nem áll még rosszul, esetleg el is dobhatja, ha meg nem, a straightflush húzó ha jobb esélyeket nem is, azért megnyugtató lehetőségeket csak kínál.
Az osztó ígéretéhez hűen elfogadta és AhKs-t fordított, a turnön érkező As rontott a helyzetemen, de a river 9c-je elhozta a potot.
Ezután kaptam hideget, meleget, bár én így visszagondolva sem érzem egyátalán rossz döntésnek. Ezt a kezet nem szivesen dobtam volna, és ha tudom, mivel ül, biztosan ugyanígy teszek. A vicc, hogy sokkal jobbal féltem egy ennél erősebb kéztől, hiszen ritkaság a limpelt partiba, buttonról továbblimpelő AK, szóval 44-et vagy legalább egy AA-t vártam. Persze ha a barátom csöndben marad - mint ahogy az utóbbi időben sajnos egyre többen hajlamosak ellenem - akár egy K10s-re is tehettem volna, amivel ez teljesen logikus játék, és bőven veri is a kezemet...
Most rohanunk a szürke hétköznapok cashgame-jébe, úgyhogy az okításokat, jótanácsokat csak hajnaltájban tudjuk megköszönni.
Vajon jó döntés volt all-int tolni?
Utolsó kommentek