A póker a legtöbb szellemi sporttal, például a sakkal ellentétben korlátozott információjú játék. Saját két lapunktól, asztalnál elfoglalt pozíciónktól, alaptétek nagyságától, ellenfeleink zsetonkészletétől, viselkedésétől, tétjeitől és még tucatnyi egyéb ismert tényezőtől tesszük függővé döntéseinket.

A játék központi eleme tehát a másik kiismerése, az információk szándékos adagolása, elrejtése, olvasása. Valamennyi tapasztalt játékos ingujjában van egy-két trükk, ezek átadására, vagy megszerzésére. A kreatív megoldások elé pedig csak a játék szabályai gördíthetnek akadályt. És – talán sajnos – gördítenek is.

Szolgálati 1.: A következő bejegyzés a megszokottal ellentétben, első szám első személyben íródik, szinte kizárólag magyar szavakat használ, közéjük idegen szavak még lábujjhegyen sem osonnak, ha mégis ilyet tennének, bűnbánó arccal azért kérik szives elolvasásukat.

Baráti társasággal eltöltött készpénzes játékban esett meg velem a következő. Én osztópozícióból emletem kezemben két nyolcassal, és ketten néztünk flopot a nagyvakkal. A kivárás után, folytatólagos emeléssel próbálkoztam, pedig nem kaptam túlzottan jó flopot. Király, tízes, ötös, vagyis két magasabb lap is érkezett.

Katt a továbbra a folytatáshoz!

A nagyvakot az előző partik alkalmával sikerült elég jól kiismernem, és őszintén szólva bizonyos helyzetekben nem tartottam túl jónak a döntéseit. Itt újra megnézte a lapjait, majd az asztalon lévőket és csak adta az emelésemet. Nem valamiféle hamis utalás volt ez részéről, látszott, hogy – kezdőkhöz hasonlóan - tényleg ellenőrzi a kezét. Mivel a fentiek alapján várakozó kézre tettem – úgy, hogy nem volt színveszély az asztalon – megint úgy éreztem, hogy talán rosszul döntött. Emelésem egyértelműen automatikus kasszarablási kísérlet volt, a gyengeséget mutató kivárást követően, ezért talán egy kivárás-emeléssel jobban járt volna.

Jobb játékosok ellen persze a fentiek mind nem érvényesek, de az ő esetében tudtam, hogy sorra vár, és képes lehet pozíción kívül dáma-bubival tartani a flop előtti négy nagyvakos emelésemet. Mivel még három dáma, három bubi, négy ász, és négy kilences is volt a pakliban nem is kapott túlzottan rossz esélyeket a tartáshoz. 29 százalékot, hogy már a következő utcán jobb keze alakuljon ki, és akkor még a riverre nem is gondoltam. Ő persze talán nem tudta, hogy a dámák és bubik is jók számára, úgyhogy arra jutottam, minden bizonnyal feltételes banki esélyei miatt fog velem tartani, vagyis arra appelálva, hogy ha behúzza nyitott sorára az ászt vagy a kilencest, egy kellően nagy licitet még tartanék, vagy én magam hívnék – mondjuk a királyommal.

A következő utcán bubi érkezett. Mivel előzőleg is erre tettem, nagyon figyeltem az arcát, és kerestem valami apró jelet, ami megerősíti az előítéleteimet. Igen, a bubi láthatóan segített rajta, sok kérdés nem maradt hátra, hiszen máris hátrányba kerültem, és csak reménykedhettem, hogy ő ezzel nincs tisztában.

Ő a kassza egyharmadával nyitott, amolyan védekező emelésnek szánva a berakott zsetonokat. Ekkor következett az, amit kizárólag készpénzes asztalokon tehet meg – sajnos – az ember. Megkérdeztem tőle, hogy „Káró dáma és pikk bubi?” - a színeket hasracsapásszerűen válogatva, ügyelve rá, hogy kihagyjam az asztalon megjelenő két kört.

A reakcióját nem tudta elrejteni, automatikusan az előtte heverő lapokra kellett néznie. Mintha attól ijedt volna meg, hogy átlátszó a hátlapjuk. Ezután már könnyű volt a döntésem, hiszen csak a lapok állása alapján voltam hátrányban, a visszaemelésemre dobnia kellett.

Na nem azért, mert biztos lehetett benne, hogy jobb lapom van. Egyszerűen azért, mert ezzel az információval jelentősen rontotam az esélyeit. Így feltételes banki esélye gyakorlatilag eltűnt, hiszen nyilvánvaló volt, hogy nem fogom kifizetni elkészült kezét. Ha pedig jelenlegi kezével is jobbnak gondolja magát, akkor legalább annyira biztosnak kell lennie az én lapjaimban, mint ahogy én voltam az ővéi tekintetében. Az ötödik utcán ugyanis minden bizonnyal szembe kellene néznie még egy komolyabb emeléssel.

Végül az illető fejcsóvalva nevetett, majd felfordítva dobta be lapjait. Szerencsém volt a színeket illetően, sikerült azokra is ráhibázni.

Behúzhattam egy kisebb kasszát, és egy darabig zsebemben érezhettem az asztal tiszteletét is.

Most olvastam: egyes versenyeken a fentiek tilosak...

Szolgálati 2.: Aki szerint a Posztón ezentúl így kéne írnunk, az kommenttel vagy szavazással(minél nagyobbal) jelezze! Aki szerint T/1-ben, normális szóhasználattal, rövidebb, érthetőbb, kevés fellengzős egy poszt, ráadásul úgy nem egy ötödikes fogalmazásra hasonlít, az inkább a kisebb értékekre szavazzon!

Szerinted ilyen cikkek kellenek a Posztóra?