Írtam már róla, hogy első és azóta is utolsó Bakterban játszott versenyem(amit szerencsére sikerült nyerni) kellemes csalódást jelentett, hiszen az ezt megelőző alkalmakkal ellentétben, kifejezetten normális alakokkal ülhettem egy asztalnál.

Egy kevésbé emlékezetes alkalommal esett meg az alábbi leosztás, ami most - a PPT Bay101-es állomásának első negyedét újranézve - eszembe jutott. Ott Gazes, Griffin, Vinn, és Sunar között alakult ki egy, az enyémhez nagyon hasonló szituáció, ami talán nem meglepő módon, egészen másképp végződött.

A történet a következő: 50/100-as vakszint mellett olyan 10.000-es átlagstackeknél járunk. UTG emel 400-ig, 3-as székben ülő kis gondolkodás után - mint aki csak elcsípett valamit - visszaemel 1.400-ra. Én 20.000-el CO-ból KK-t találok, aminek igencsak megörülök, különösen, hogy nem régóta ülök az asztalnál, és eddig látszólag laza-agresszív turistának néztek. Nem viszem ezúttal sem túlzásba, 3.600-ig emelek csak, tekintettel arra, hogy S3 inkább az eredeti emelőt akarta büntetni, de látszólag elkötelezettnek érezheti magát, így szivesen maradnék kettesben vele a királyokkal.

Katt a továbbra a folytatáshoz!

Utánam mindenki dob, a nagyvak megnézi lapjait, majd nagyot sóhajt. AK-t vagy QQ-t sejtek ott azután, hogy elmarad az autofold, de aztán kicsit megijedek, mikor a sóhajt 5000-es visszaemelés követi. Az eredeti emelő dob, a szemfüles(?) visszaemelő szintén. (Mint utólag megtudom AJs volt nála.) Én kicsit gondolkodni kezdek, majd arra jutok, hogy bár sokminden amellett szól, hogy ellenfelem AA-t tart a kezében, látok némi esélyt arra, hogy túlértékelt AK-val, QQ-val, JJ-vel üldögél, illetve eszembe jut Harrington idevágó megnyugtató tanácsa az ászok figyelmen kívül hagyásáról.

Mondhatnám, hogy automatikus all-in, de magamban azért kicsit izgulok. Ellenfelem gondolkodás nélkül adja az emelést, így kénytelen vagyok elfogadni, hogy ászokba futottam. De nem! Az eredetileg kb 30.000-el ülő srác QQ-t mutat. Én enyhén meglepődve nézek, majd felfordítom a királyokat. Ő erre iszonyatos hisztiben tör ki, jelezve, hogy még csak nem is számított domináns lapokra. "Miért kell ilyenkor ott mindig kibaszott királyoknak vagy ászoknak lennie?!" - kérdezi kissé fennhangon.

Itt még csöndben ülök, várva a flopot. 9-es magas szivárvány, talán a lehető legjobb. "Kurva anyját az ilyen mákos köcsögöknek!" - mondja bele a nagyvilágba, de önkéntelenül is magamra veszem. Itt elkövetek egy kisebb hibát, és visszakérdezek, hogy - ha a harmadik emelés után nem lett volna egyértelmű, akkor az ötödik(all-in) után - mégis mit várt? Mire számított?! Bubikra? Vagy Ax-re? Esetleg, a "kedvenc lapomra"(ilyen társaságban nagy becsben tartják az efféléket), egy akármilyen suited connectorra?

Ő persze, mint aki csak a visszaszólásra várt elmondja, hogy minek gondol és hogy úgy amúgy hol a helyem. Ok. Szerencsémre - mert, hogy nekem sem a legjobb a természetem - épp elég ostoba ahhoz, hogy még ne vegyem fel. Újra a játékra koncentrálok.

Aztán a turn Q-t hoz. Ellenfelem felüvölt, és tapsol egyet. Udvarias megnyílvánuslás. A river már nem segít rajtam, mire ő visszaül. "Ezt meg is érdemelted, baszki." - teszi még hozzá. "Hülye kis köcsög." - ismételi, hogy barátjával pacsizhasson.

Általában itt a buta utat szoktam választani és vitába bonyolódom, elmagyarázva, hogy lapjaim azért nem kéne, hogy olyan meglepőek legyenek, illetve, hogy három, de főleg öt emelésre ekkora stackel a dámák (szerintem) könnyen dobhatóak. (Lásd. az említett PPT-t, és ezt a posztot!) Mondom: rossz a természetem. Ezúttal azonban túlságosan is nyílvánvaló volt, hogy csak két lehetőségem marad: vagy kussolva itt maradni, és a bőrt is lehúzni az effélékről, vagy a tiltgyanúra tekintettel, mielőbb hazakullogni.

Én akkor az utóbbit választottam. Ha úgy tetszik, elfutottam az asztaltól, mert nem éreztem, hogy az ottlévő potenciális összegért megérné reggelig nyelni. Igazság szerint, abban sem voltam biztos, hogy az adott körülmények között nálam kötne ki az a bizonyos összeg.

Eljöttem, és azóta sem mentem vissza. Sem oda, sem a másik helyre. És azóta - hiába a sok-sok helyi fish - sem tudom rávenni magam, hogy visszatérjek. Egyszerűen azért, mert a neveletlenségnek egy olyan szintje tapasztalható ezeken a helyeken, hogy jó esetben rossz szájízzel nyer, rossz esetben ugyanígy veszít az ember. Aztán még az is lehet, hogy átverik. Sőt, lehet, hogy ő az ember, aki ott sem volt, mégis fel akarják kötni...