Írtam már, hogy a három hónapos "elévülési" időt követően sem kerülnek ki az oldalra máshol közölt írások. Mivel azonban az alábbi cikk igen ambivalens fogadtatást kapott - tekintve a helyenként nagyon dícsérő, sokszor pedig értetlenkedő olvasókat - úgy gondoltam, talán nem árthat vitára alkalmasabb fórumon is leközölni. Ez nem egy gyakorlat kezdete, csak egy szabályt erősítő kivétel:

Egy ágyban az ellenséggel? Csak semmi trükk!

Képzeljük el, hogy magányos, kalandvágyó fiatalemberek vagyunk, és ellátogatunk egy sokrésztvevős társkereső klubba! Pusztán annyi információnk van, hogy a helyszínen fellelhető hölgyek - jobb híján - szintén partnerre vadásznak. Leülünk egy első ránézésre megfelelő asztalhoz, és udvariasan bemutatkozunk az ott ülőnek.

Katt a továbbra a folytatáshoz!

Illetve mégsem, mielőtt ezt megtennénk, álljunk meg egy szóra és szedjük össze a gondolatainkat! Nem árthat ha már most tisztában vagyunk a lehetőségeinkkel, és összegezük eddigi ismereteinket!

Tudjuk, hogy az illető hölgy is ismerkedni érkezett a helyszínre. Nem tudjuk azonban, hogy mi okból. Motivciója talán, de hosszútávú tervei valószínűleg még ő előtte sem ismertek, hiszen feltehetőleg még mi sem vagyunk benne biztosak, hogy inkább egyéjszakás vagy inkább komoly kapcsolatba szeretnénk bonyolódni. Némi elképzelésünk és prekoncepciónk van ugyan - elvégre ez kicsit talán alkati kérdés - de azért fenntartjuk, hogy többféleképpen is alakulhat a találkozó.

Döntésünket – az asztal kiválasztásakor - is minden bizonnyal a fentiekhez mérten hozzuk meg. Na sok információ ekkor sem áll rendelkezésünkre, mindössze külső ismérvek jöhetnek számításba szűrő gyanánt: életkor, öltözet, ápoltság, kisugárzás.

Bemutatkozásunk részleteit elvárásainkhoz mérten hangoljuk, ügyelve arra, hogy a számunkra legkedvezőbb képet alakítsuk ki magunkról. Ha a társalgás megkezdőik, már közelebb jutottunk a győzelemhez.

Ám az út innen még hosszú, most kezdődik csak a java! A rendelkezésünkre álló percek - jó esetben órák - alatt minél több információt kell szereznünk, szem előtt tartva, hogy ezek kettős célt szolgálnak: Először is segítenek nekünk minél jobban kiismerni választottunkat, másrészt utalásokat kaphatunk hozzáállásáról, motivációjáról, de főleg elvárásairól. Ha a beszélgetés igazolja első választásunkat, ezek lesznek azok az ismérvek, amelyek segítenek majd minket viselkedésünk finomhangolásában.

Ha már-már feszes, óvatoskodó, ugyanakkor romantikára szomjazó, sebzett női szívvel találkozunk, érdemes határozott, megbízható férfiként viselkednünk. Ha azonban kihívó, öntudatos, laza élvhajhászba botlottunk, ne untassuk  megható gyerekkori történetekkel! Az erejüket dekoltázsukban hordó dominákkal legyünk nagyon óvatosak, velük csak legjobb pillanatainkban bonyolódjunk párnacsatákba!

Mutassa azonban bármilyen arcát is választottunk, a cél mindig ugyanaz: egy igényeinknek megfelelő partner. A hozzá vezető út, és annak körülményei változnak, nincs biztosan eredményes stratégia, de vannak támpontjaink. Ha figyelmesen hallgatunk, jövendőbelink jelentősen megkönnyítheti dolgunkat.

Vadásszunk tehát az apró jelekre! Értsük meg! Tudjuk meg, miért keres társat, milyen érzések fűtötték, mikor asztalhoz ült! Csak élőben, netán intertneten is ismerkedik? Hány vasat tart egyszerre a tűzben?

Ha kevésbé beszédes, vegyük alaposan szemügyre külsejét! Mit hangsúlyoz ki, mit takar el a gondosan felvitt smink? Teszteljük bizonyos helyzetekben! Mennyire alkalmazkodik hozzánk, mennyire sértődékeny, mennyire nehéz kihozni a sodrából, és - ha kapcsolatunk mederben tartása érdekében hazugságra vetemednénk- milyen könnyen lát át rajtunk?

Alkalmazhatunk apró, bevett trükköket! Kérjünk tőle zsebkendőt, figyeljük meg miket tart a táskájában, mennyire összeszedett és mennyire rabja szokásainak? Mennyi készpénzt rejt a tárcája, és hord-e képet magánál előző, félresikerült estéjének főszereplőjéről? El lehet altatni figyelmét apró ajándékokkal, vagy néha komolyabb összegeket vár hűségéért?

Féltékeny lesz-e néhány homályba vesző hívás után és kit vagy mit okol, ha nem jön ki számára a lépés, vagy ha kapcsolatunk utolsó utcáján, a hálószobában mond csődöt? Elhagy minket, ha nem találta meg számítását, vagy kaphatunk még utolsó esélyeket?

Végezetül, bármilyen kegyetlennek is hangzik, vezessünk bátran listát jó, és rossz tulajdonságairól! Erőlteti, ha nem megy? Várja a csodát? Iszik? Dohányzik? Megszokta vagy ideges? Búg a hangja előtte? Remeg a lába utána? Mennyire aktív közben?

Időről-időre pedig tekintsünk érzéketlenül viszonyunkra, és kérdezzük meg magunktól: hasznos számunkra ez a kapcsolat?

És akkor most álljunk meg újra, néhány kérdés erejéig: Érdemes lehet megtiltani a fenti fogások valamelyikét? Jó ötlet lenne korlátozni bizonyos szavak használatát? Megmérgezi viszonyunkat egy jelentéktelen kacsintás, vagy egy kétértelmű bók? És lelassíthatja-e egyátalán a fentiek bármelyike is bántó mértékben párkapcsolatunk kibontakozását?

Mégis, 2007-től a legtöbb versenyszabályzat értelmében, ha valaki parti után megmutatja az egyik lapját, meg kell mutatnia a másikat is. A játékmenet gyorsabb lefolyása értelmében...