Tegnap végre lezajlott a már korábban, és többször emlegetett tournament. Ugyan igen nagy volt az érdeklődés, mégis mindössze 36-an kaptak lehetőséget, hogy indulóként érkezzenek a kicsit korainak tűnő déli kezdésre. A továbbjutási és vakrendszer finoman fogalmazva furcsa volt. 2000 indulózseton, már kezdettől 20-40-es vak, 6-os asztalok és a középdöntőbe az első 3 jut tovább, vitt zsetonnal. Személy szeirnt jobban örültem volna egy 10-20-as vaknak és az első kettő továbbjutásának, mindegy.

Mindenesete már kezdettől picit short stack érezte magát az ember, és mivel eleinte 15 percenként ment fel a vak, érdemes volt nem ultrafeszesen hozzálátni a gyűjtögetésnek. Mivel volt még egy selejtező kör, mindenképpen sok zsetont szerettem volna gyűjteni, és ennek megfelelően is játszottam. Szerencsére az asztalnál találtam éppen ébredező laza-agresszívat, és hamisítatlan feszes halat is. Sajnos balomon egy pókerklubból már ismerős erős játékos(Szilárd) ült, akit úgy ahogy éreztem, de azért tartottam tőle. Mondhatni a dolgok jobban nem is indulhattak volna, az első 15 leosztásból kétszer is kaptam jót (pocket 10, AKs) és mindegyikre jött megadás/emelés is. AK-val pl. fullom volt és szerencsére megadó ász drillnek jött a flösse is, könnyedén dupláztam.

Innentől tudtam, hogy könnyű lesz, szóval hátradőltem és néha beraboltam, szorgalmasan gyűjtögetve, amit lehet. Amikor már csak négyen maradtunk megint mellém szegődött a szerencse: az amúgy tarthatatlan 7d10d nagyvakból kaptam és emelés híján belenéztünk a flopba. Hát nem egy 10, 10, 7 –et látok mindjárt? Ekkor olyan 5500-on álhattam, 80-160-as vakoknál. Csekk. Egy 200-as emelés a második legnagyobb stacktől. Dobás, dobás, én megadom - setting up a trap here. Turn: 6. Csekkolom, onnan 400-as emelés, én megint csak megadtam, hátha lejön oda egy all-in lap. River: 6. Hát ennek igen csak megörültem, mert semmi másra nem tudtam tenni a srácot, mint kb. egy J10-re, magasabbal emelt volna preflop is. Mindenesetre a 10-es tuti volt, tehát ott most felébredt a full, jött is az all-in. A srác szegény nagyon meglepődött, hogy miután addig folyton sírtam a short stackeknek is, hogy nyugodtan küldjék rám az all-int, mert nem fogom elfogadni, ugyanis „attól félek”, megadtam. Nem igazán hitt a szemének, hogy másoidik helyről kiesett, méghozzá ilyen pechesen. Én ezzel ellentétben igencsak örültem, ahogy örültek az 1000 zsetonokkal fészkelődő asztaltársaim is, szerintem. 8500 körüli pénzzel léptem tovább az úgy nevezett középdöntőbe. Katt a továbbra a folytatáshoz!


Itt minden asztaltól két első, két második és két harmadik helyezett került össze, ami jó esélyeket biztosított, annka ellenére, hogy csak az első kettő léphetett tovább. A másik asztal chipleadere a már emlegetett csapos barátunk(Zoli) volt, aki mellé beült második helyezettként egy nagyobb – alapvetően nyílt, de közgázos szervezésű, általam is kipróbált – verseny győztese is. Tőle picit tartottam emiatt, a többiekkel nem hittem, hogy gond lesz. Körülbelűl 20 perc játék után elvárásaim szerint alakultak a dolgok, a három másik embert sikerült kiejteni, a tapogatózóbb játékomnak – ami az ex-győztes ismeretlennek szólt – köszönhetően kevesebb „konc” jutott nekem, így kb. azonos állásból kezdtük gyűrni egymást. Zoli és a srác között ingadoztak leginkább a dolgok, én ha benéztem még tartott a table imagem és általában dobtak vagy all-in ment valaki, mivel addigra azért tudták, hogy igen jó lapokkal is jobb szeretek flopból okoskodni, mint azokkal – ahogy zsp szokta mondani – rulettezni. A végére sikerült azért őt short stackre tenni, így Zoli előtt vezettem épp egy kicsivel, mikor a srác rám hívta az addigra szokásossá váló all-injét. Nagyvak voltam(600-1200) kb. 13 ezer zsetonnal, és csak 3200 volt előtte, úgyhogy az A3s-el meg kellett adnom. Ő A4-et mutatott, úgyhogy húztam a szám, felezésben bízva, ám a szerencse ismét mellém állt. A turnben lejövő kickere flöshöz juttatott, 16000 zsetonnal mehettem az összesen 72000-es final tablehöz.

Itt kell megjegyeznem, hogy a versenyre az általam indított pókerklubból ismert emberekkel közösen neveztünk még annak idején 5-en, és ebből 4-en itt is ültek az asztalnál. S1-en tizenötezres stackel a barátnőm, Andi (Aki 2500-ból hozta magát ennyire a középdöntő egy másik asztalánál!) S2-ön én, S3-on a már említett Balázs, S4-en Zoli, S5-ön egy ismeretlen srác(György), S6-on pedig az 1000 körüli zsetonból a középdöntőben magát tízezerre felhozó Szilárd – ő jutott ugye még az első asztaltól mellőlem tovább.

Sajnos az itteni játéktól már igencsak féltem, hiszem a 600-1200-as vakok - hiába voltam Györgyel kb. azonos stackel leader – azért soknak tűntek. Ráadásul biztos voltam benne, hogy egy megadás vagy emelés után, Szilárdnak meg fogja érni valami közepesnél jobb lappal ráküldeni az all-int, úgyhogy nem igazán tudtam mi lenne a helyes játék. Üldögéltem egy picit passzívan, hogy átlássam, hogy alakulnak majd a dolgok és vártam, az első kiesőt. Egyetlen akciót csináltam szinte csak, úgy a 20. leosztásnál - 4-en is beadták a vakot - egy kézbe párral all-in raboltam. Kockázatos volt, de messze a legfeszesebbnek tűntem és a megjegyzésekből is kitűnt, hogy addigra volt már súlya egy ilyen all-innek. Szerencsére nem akadtam bele semmi komolyba, egy KJo gondolkodott S5-ről megadáson, és mivel nagyon kíváncsi volt - még jó, hogy a megadáshoz nem volt eléggé az - kiderült, hogy nyerte is volna bubi drillel.

Ezután Balázstól kellett búcsúznunk, aki egy preflop all-int követően szerencsétlenül vérzett el, Szilárd egyik lapjához felbukkanó sor ellen. Utána Andi következett, aki szintén ellene apadt le egy kétséges megadás miatt. Nála floppolt top pár(Q) jó kickerrel. Szilárd all-in, Andi gondolkozik, én tudtam mi van ott, úgyhogy outsiderként – volt tényleg ennyire jó a hangulat, mindenki elemezgette mások flopjait is – mondtam, hogy meg kell adni. Persze nem kellett volna, S5-nél kis pár a kézben, floppolt szett - ezúttal nem a semmire küldte be S6. Utána short stackből már barátnőmet is elvitte egy all-in, aki tegyük hozzá az egyetlen lány volt a versenyen! GG.

A következő kieső Zoli volt, AQ-val adott meg A10-re hívott all-int, de természetesen jött a 10-es, György vitte a potot, Zoli pedig az első díjazott helyen távozott. Ezután nem igazán emlékszem partikra, de az meg van, hogy lazítottam magamon, mert néztünk jó pár floppot, eleinte működtek az emeléseim is, György pénzének tetemes része vándorolt át, ám az all-injét Szilárd tudta kihívni. Ketten maradtunk, olyan 40000 – 32000 arányban az ő javára.

Mivel köztudottan utálok heads upolni, és ezért nem is megy túl jól, amikor a kb. 8. leosztásunkban feljöttem valamelyest, felvetettem, hogy ne fárasszuk nagyon egymást, osztozzunk majd a nyereményen.(Ez egy igen bevett szokás, sokszor már az egész utolsó asztal elosztja a pénzt.) Ő persze szivesen belement, elvégre ekkor már 8 órája folyamatosan játszottunk. (Nem is volt gond megbeszélni, mivel az addigra leapadó potenciális nézőközönség elkezdett pár asztallal odébb cashgamelni.) Végül valamivel felszabadultabban játszottunk le még néhány partit és egy könnyelmű elfogadás révén ő távozott másodikként.

A konklúziót még nem igazán tudom levonni, de örülök, hogy sikerült nyerni. Örülök továbbá, hogy a társaság – az eddig pókerklubbra sokszor legyintő, kétkedő, magukat remek játékosnak gondoló nevezők felé is, akiket, élmény volt kiejteni – jelezte, hogy szinte kivétel nélkül el tud keveredni final table-ig. Személy szerint úgy érzem, hogy egészen jól játszottam, a megszokottnál sokkal többet check-raiseltem, ami gyengébb játékosok ellen remekül működött, félblöfföknél kevesebb infót adhattam ki, mint szoktam, mert a feljövő ijesztő lapra kötelező második emeléseimet rendre dobták. El tudtam dobni floppolt dáma drillt, mert hittem egy jobb kickerben/fullban(Persze turnön érkező negyedik Q meggyőzött, hogy hülyeség volt, de tudni kellett eldobni.), és dobtam AK-s ász párból alakult straightet, amivel sikerült egy szörnyű bubi pókert elkerülni. Szóval valamicskét okosabban engedtem el dolgokat, mint szoktam.

És ami nagyon fontos, tényleg sokszor volt szerencsém.