Történt velem még régebben egy érdekes eset, ami a minap újra eszembe jutott, és arra gondoltam, hogy talán megér egy kis közös gondolkodást, hátha a tisztelt olvasók azonnal tudni fogják mi lett volna az adott helyzetben az adekvát teendő.

Jó hangulatban játszottunk, kis "baráti" társasággal, ha jól emlékszem mindössze 6 fős asztalon, mikor is nagyvakból 42s-t(és itt vitába szállok zsp elméletével :) ) kaptam. Előről 3 nagyvakkal nyitottak, és hozzám ezt még ketten adták, így - elvégre vidám cashgame-ről van szó és javultak az odds-aim - én is megadtam.

Itt történt az első kihágás. Ugyanis a már sokszor emlegetett RadEEr leült közénk, és kiváncsian nézelődött, ezért kérésére bemutattam neki a lapom még preflop, de már adás után. Ez ugye ellenkezik az egy kéz-egy ember szabályával, de miután többen látták és nem jelezték, hogy problémájuk lenne a dologgal, hát én sem éreztem, hogy automatikusan halottak lennének a lapjaim.

Katt a továbbra a folytatáshoz!

Következett a flop. A24, szivárvány. Kisvak: tartás, részemről tartás várva a folytatólagos emelést, egy potos emelés, dobás, kisvak dobás és újra én következtem. A lapom eközben előttem hever az asztalon. A nyitót legfeljebb kis A-ra tettem, és gondolkodtam, hogy visszahívok, hiszen, ha szerencsétlenségemre őt is eltalálta a két pár, akkor jobb azt már most kideríteni, a szabadlap pedig semmiképpen sem javíthat a kezemen, egy-két kivételes(tökéletesen esélytelen) esettől eltekintve.

Ugyanakkor nem akartam elveszteni egy kis ászt vagy egy éppen furán rosszul megjátszott luksort. Arra jutottam, hogy ha mindössze az emelés kétszeresével emelek vissza, egy kész sor vagy egy set talán még így is visszatol rám, tartva a soresélytől, és még mindig nem bukok olyan sokat. Egy fenti, általam vert lap(az ászos két párt kivéve) pedig csak adni fog, így a következményeken majd gondolkodhatok turn-ön, mindenesetre talán okosabb leszek ekkora reraise-el is, annélkül, hogy teljesen elkötelezném magam a pot mellett all-in esetén.

Ellenfelem furcsán nézett rám, majd közölte, hogy "Tudod, mit Tomi, én ezt neked megadom." Ismerve az illetőt, innentől csak az volt a kérdés, hogy az ász mellett 3,5,6,7 , 8 vagy 9 van, ugyanis kizárólag top pár esetén hallottam még ezt a kijelentést, és barátunk nem éppen a megtévesztés(sokkal inkább a lemákolás) nagymestere. A magasabb kísérőket pedig egyszerűen azért zártam ki, mert a szóban forgó ellen igazi flop előtti játékos, aki nem ritkán értékeli túl a lapjait, és 6 embernél egy emelővel előtte már az A10-re is kb. 10 nagyvaknyit visszarántott volna a 3 BB-s eredeti raise-re. Két pár esetén pedig - szintén előzetes esetek alapján - ugyancsak visszaemelt volna.

Miután csak ketten maradtunk, a turnben érkezett egy K. Ekkor a readem alapján úgy éreztem, hogy nekem ez tökéletes lap és be is hívtam a pot 3/4-ét. Ellenfelem ismét mosolygósan nézett rám, mintha azt mondaná, "Látom, amit látok." Ezt a nézést is ismerem, úgyhogy örültem, hogy látszólag azt hiszik, közönséges blöffben vagyok. A nézés még eltartott néhány hosszú pillanatig, majd ellenfelem bejelentette: "Tomi, all-in. Majd a végén megsázmoljuk!"

Na itt kicsit elbizonytalanodtam. Ez a "végén megszámoljuk" szöveg szintén igen gyakori a kérdéses úrnál és a magabiztosság csalhatatlan jele. Top kétpárok, sorok, flush-ök előszobájában hallottam utoljára ilyet.

Azért én persze megszámoltam. A megadáshoz képest, kb. a pot kétszeresét tolta be, vagyis ha úgy érezem, verve vagyok, akár még el is dobhattam volna. Próbáltam a read-emre támaszkodni és a magabiztosságot inkább annak betudni, hogy blöffre tettek, és mivel előttem még a call után is bőven maradt volna zseton, hajlottam a megadásra.

Végül persze emellett is döntöttem, mégha talán nem is ez volt a legjobb húzás. Elvégre, ha igazam van, még akkor is számolhatok jónéhány out-al a kétpárhoz, vagy a sorhoz riveren, arról nem is beszélve, hogy a K nem az A-val volt egyszínű, tehát még négy szín is kialakulhatott. Mindenesetre akkor és ott mégis megadtam.

Az osztó felcsapta az érdektelen színű 9-es rivert, ellenfelem pedig azonnal diadalittasan bemutatta az A3-at, éreztetve, hogy pontosa tudja, nincs ászom. Elmosolyodtam, hogy "Az nem lesz elég.", és nyúlok a lapom után, ami...nincs sehol.

Nem mondanám, hogy pánikba estem, de azért gondolom mindenki át tudja élni, hogy milyen érzés nem találni a hole card-jaidat egy már megnyert all-in után. Ellenfelem persze miután mondtam neki, h mim van(?), azonnal elkezdett magyarázni, hogy csak nem képzelem, hogy lap nélkül fogok nyerni. Teljesen igaza volt, de én nem igazán tudtam mit mondani, azonnal kerestem volna az égetések között, de az asztalon csak a board volt. RadEEr-hoz fordultam, aki ugyan alátámasztotta bemondott lapjaimat, ez azonban - szintén érthetően - még nagyobb felháborodást váltott ki az illetőben, hiszen ugye, miért nézi meg egy kívülálló az én kezemet. Az osztó végül a pakli alján lévő két lapot megnézve, felmutatta a kezemet, és jelezte, hogy valószínűleg ő tehette oda, és ezért elnézést kér.

Lol. Először is, nem kellett volna összeszedni a dobott lapokat sem, a még játékban lévőket meg pláne - szerintem. Ebből a helyzetből aztán persze kialakult egy szép kis vita, hiszen a kézben nem egy anomália történt. Az első szabálytalanságot én vétettem a lapok megmutatásával, a másodikat meg szerintem az osztó. Viszont, ha az adott mutatáson felülemelkedtek a játékosok, akkor nehezen nyeltem volna le, hogy én szívjak a dealer hibájából. Mivel azonban nem volt sem floorman sem prétor, hogy eligazítást adjon, az in integrum restitutio elvével oldottuk fel a konfliktust és folytatódott a parti.

De azóta is fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lett volna a helyes megoldás. Szerintetek?