Miért van az, hogy élőben én még életemben nem akadtam ki úgy igazán bad beaten, a monitorral meg még kiabálnék is? Miért húzom a szám, ha csak képernyőn látom, mikor valaki láthatóan rosszul játszik és miért nem veszem fel egyébként? Miért zavar, ha nevekhez kell igazítanom a játékomat – és ezáltal néha nem szivesen nézek tükörbe – és, miért nem, ha arcokhoz? Miért nem merek tisztességeset emelni, kötelező all-ineket megadni, kétséges lapokkal jól játszani, attól tartva, hogy képernyőn keresztül képtelen vagyok erőt sugallni, ha élőben magabiztos tudok maradni? Miért görcsölök félblöffös kattintgatás közben és miért tudok teljesen higgadtan társalogni, ha szemben ül a velem a dobatni vágyott hand gazdája?

Összefoglalva: Miért érzem úgy, hogy pókerezni szórakozás, online pókerezni kínlódás?

Ha más is van így ezzel, kérem jelezze! Jó lenne tudni, hogy nem egyedi tünetegyüttestől szívok.

Minden előítéletem és félelmem ellenére péntekre hajnalban – úgy 24 órája - belevágtam végre én is az online pókerezésbe. Nem nagyon akarok még egyenlőre sokat okoskdoni róla, de egy rövid beszámolót mégis csak kell kanyarítanom, hátha más is jár az én volt cipőmben és kíváncsi mikre számíthat.

Először is furcsa regisztrációs-pénzfeltöltős procedúrára, amiről én nem nagyon tudok mást mondani, mint hogy érdekes és helyenként idétlen szabályok vannak, de emiatt nem annyira az én fejem fájt. (Ezúton is köszönöm az oldal társzerzőjének, Raddinak a regisztráciban nyújtott nélkülözhetetlen segítségét.)  Végül a PokerStars nevű szolgáltatónál sikerült barátságos felületre lelni, remek keresési szűrőkkel és egyebekkel. El is kezdtem kutatni a nekem megfelelő játékmód után.

Hosszas értelmezés és böngészés után végülis egy 5+0,5 dolláros, 9 résztvevős No Limit asztalt láttam szimpatikusnak, de legnagyobb meglepetésemre az első játékban hatodikként hullottam ki. Sebaj, próbáljuk újra. Ismét csak 4. helyig jutok, hm. Kezdett furcsa lenni a dolog, és teljesen elbizonytalanodtam a „képességeimet” illetően. A próbálgatás viszont hosszútávon költséges lett volna, ezért átültem egy 1+0,2 dolláros asztalhoz szintén 9 fővel. Ezt mondhatni könnyedén nyertem. Remek, akkor maradjunk itt kicsit. Még egy győzelem. Aztán még egy. Kezdett működőképesnek látszani a a dolog, hiszen élveztem is, meg nem is nagyon tűnt úgy, hogy fakezűekkel játszom és mégsem kételkedtem nagyon minimum a fizetős helyen. Végül megint játszottam és újra első lettem.

Igen ám, de ekkor még nem is álltam ott anyagilag, mint mikor elkezdtem a játékot.

Katt a továbbra a folytatáshoz!

Tegnap végre lezajlott a már korábban, és többször emlegetett tournament. Ugyan igen nagy volt az érdeklődés, mégis mindössze 36-an kaptak lehetőséget, hogy indulóként érkezzenek a kicsit korainak tűnő déli kezdésre. A továbbjutási és vakrendszer finoman fogalmazva furcsa volt. 2000 indulózseton, már kezdettől 20-40-es vak, 6-os asztalok és a középdöntőbe az első 3 jut tovább, vitt zsetonnal. Személy szeirnt jobban örültem volna egy 10-20-as vaknak és az első kettő továbbjutásának, mindegy.

Mindenesete már kezdettől picit short stack érezte magát az ember, és mivel eleinte 15 percenként ment fel a vak, érdemes volt nem ultrafeszesen hozzálátni a gyűjtögetésnek. Mivel volt még egy selejtező kör, mindenképpen sok zsetont szerettem volna gyűjteni, és ennek megfelelően is játszottam. Szerencsére az asztalnál találtam éppen ébredező laza-agresszívat, és hamisítatlan feszes halat is. Sajnos balomon egy pókerklubból már ismerős erős játékos(Szilárd) ült, akit úgy ahogy éreztem, de azért tartottam tőle. Mondhatni a dolgok jobban nem is indulhattak volna, az első 15 leosztásból kétszer is kaptam jót (pocket 10, AKs) és mindegyikre jött megadás/emelés is. AK-val pl. fullom volt és szerencsére megadó ász drillnek jött a flösse is, könnyedén dupláztam.

Innentől tudtam, hogy könnyű lesz, szóval hátradőltem és néha beraboltam, szorgalmasan gyűjtögetve, amit lehet. Amikor már csak négyen maradtunk megint mellém szegődött a szerencse: az amúgy tarthatatlan 7d10d nagyvakból kaptam és emelés híján belenéztünk a flopba. Hát nem egy 10, 10, 7 –et látok mindjárt? Ekkor olyan 5500-on álhattam, 80-160-as vakoknál. Csekk. Egy 200-as emelés a második legnagyobb stacktől. Dobás, dobás, én megadom - setting up a trap here. Turn: 6. Csekkolom, onnan 400-as emelés, én megint csak megadtam, hátha lejön oda egy all-in lap. River: 6. Hát ennek igen csak megörültem, mert semmi másra nem tudtam tenni a srácot, mint kb. egy J10-re, magasabbal emelt volna preflop is. Mindenesetre a 10-es tuti volt, tehát ott most felébredt a full, jött is az all-in. A srác szegény nagyon meglepődött, hogy miután addig folyton sírtam a short stackeknek is, hogy nyugodtan küldjék rám az all-int, mert nem fogom elfogadni, ugyanis „attól félek”, megadtam. Nem igazán hitt a szemének, hogy másoidik helyről kiesett, méghozzá ilyen pechesen. Én ezzel ellentétben igencsak örültem, ahogy örültek az 1000 zsetonokkal fészkelődő asztaltársaim is, szerintem. 8500 körüli pénzzel léptem tovább az úgy nevezett középdöntőbe. Katt a továbbra a folytatáshoz!

Jamie Gold a 2006-os WSOP Main Event és egyéb rangos versenyek győztese. Igazi kártyás családból származik, de családja mellett, olyan nevek segítették fejlődését, mint a "semmiből" karkötőt nyerő Chris "Moneymaker", Chris Ferghuson (aki mellesleg a szomszédja) és hivatalos edzője, a pókerarcokból is ismert Johnny Chan.

Itt a saját szavaival elemzi a WSOP final table-én történteket, amik (mármitn a történtek) nekem már elsőre sem tetszettek igazán. De, akinek van egy kis ideje nézzen bele a High Stakes Poker 3. évadjának első 5 epizódjába. Bármelyikbe. Jamie egyszerűen olyan csapnivaló cashgame játékos, hogy én nem hittem a szememnek.


Eleinte persze kóstolgatják is, a legendás Doyle-nak is van egy-két tanácsa(This is real money now!), és a "Mouth" is kiosztja, mondjuk nála ez természetes.

Aztán ha tovább figyelünk, észrevehetjük, hogy szinte minden kezet megjátszik, ami már alapból sem tűnik okos dolognak. Vannak persze 'Stakesben is lazábbnak mondható playerek(Lindgren, Greenstein, Farha), de ennyire dekoncentrált játékot csak elvétve látni. Nem túlzok, szinte minden kezet rosszúl játszik meg. Akárhogy próbálom győzködni magam, hogy Gold nem  hív és ad meg pocsékul, csak olyan profi szinten tolja, hogy én nem is értem meg, de aztán mindig el kell vetnem ezt a gondolatot. Mert a többiek játéka egyszerűen jó és magyarázható. Ja, és nem is vesztenek folyton. Negreanu és Brunson például szinte kifogástalanul szerepelnek ezekben az epizódokban.

Jamie Gold viszont - könyörgöm győzzön meg valaki az ellenkezőjéről - egy nagy-nagy hal. Egyszer úszhatna erre a 12 millájával, szivesen kopasztanám.

Akkor legyen egy címszavas összefoglaló távirati stílusban, csak röviden. Cashgame, 2000 beülő csippel, hét emberrel.

Seat 1 (Tamás): Jómagam.

Seat 2 (Andi): Barátnőm. Igen feszes, sokszor valamiért ennek ellenére sem hisznek neki, ezért álom-reraiseket kap. Ugyan nem mindig hozza ki a maximumot a helyzetből, és látni rajta (lehet, hogy csak nekem), hogy mennyire erős.

Seat 3 (Tibor): Korombeli, nagyon hangosan beszélő srác, akit akkor láttam először. Hiperagresszív, kiszámíthatatlan. Elég annyi, hogy  első körben 15 nagyvakot emelt UTG-ből, hogy megnézze mi az ábra és a két megadót(gondolták letörik a szarvát pocket 10-el, meg nem tudom mivel) dobatta is flopon all-innel.

Seat 4 (Judit): Nálam éppen idősebb lány, S5 menyasszonya. Párjához hasonlóan igen feszes, netes játékos, kellő „szakismeretek” birtokában ahhoz, hogy komoly meglepetéseket okozzon.

Seat 5 (Balázs): Az asztal legfeszesebb, legtudatosabb játékosa, szintén inkább netes partikhoz szokva. 10-es asztalon, kevésbé laza playerek ellen mindenképpen csak ő lehetne a befutó, de az asztalnál lévő állapotokhoz azért nehezebb idomulni.

Seat 6 (Roland): Igen agresszív, de következetes játékos, és a látszat ellenére csak bizonyos helyzetekben laza. Jól olvassa az embereket, és – a körülményekhez képest - ügyeseket hív, nem bizonytalankodik és szerintem még soha nem adott senkinek feleslegesen szabad lapot.

Seat 7 (Zsolt): Nagyon agresszív, és rettentően laza. Több, mint 6 éves játéktapasztalat és a kora is mellette szólna, ha nem kerülne állandóan tiltre. Nagyon figyelni kell, hogy az ember eldöntse, óriási rablásra, riasztásra készül, vagy még megadható kötelező raise-el áll szemben. Mert az emelés szinte garantált. Vallja, hogy „ösztönből játszik”(lol?) és, hogy minden egyes vesztes parti után kötelező az asztalcsapkodás.

Jó 6 órányi játék. Eleinte lassan, de biztosan gyarapodtam a feszesebb image-nek is köszönhetően, az alapból 10 vaknyit beemelők sem kockáztatták a szerintem ildomos 3-4 vakos emeléseimet preflop, így normálisan lehetett lapokat is nézni. Folytatás a továbbra kattintva.

Holnap előverseny, a jövő szerdai nagy-nagy tournamenté, és három napja lapokat sem láttam. Szörnyű bevallani, de nagyon szivesen játszanék ma egy keveset, mert holnap verseny előtt már tutira nem merek. Elég hülye szokás tudom, de legutóbb is olyan pórul jártam vele.

Indulás előtt pár órával már nem volt dolgom és mondom ráhangolódom, de csak szigorúan Play Money-val, hogy merjek hülyülni. Az elméletem az volt, hogy ha kilazáskodom magam, akkor majd bírom játék nélkül az első órát, és néhány halászással jó lehetek a folytatásban. Hát nem így lett. Pkr-en gyakorlatilag minden bejött. Esti freezout-on pedig hiába sikerült head’s up-ig jutni...

Ott ugyanis már a kezembe éreztem a dolgokat. A két játékos, akiktől igazán féltem – mindkettő hiperagresszív, kiszámíthatatlan és eléggé laza – szerencsére kivételesen kiesett. (Eddig ugyanis többször játszottam már velük, és egyikük valahogy mindig bent maradt, ami sokszor a végemet jelentette.)  A velem maradt srácot is hellyel-közzel éreztem: feszes, nyugodt és igen trükkös. Szinte állandóan check-raisel, és nagyon jól érzi a beteket is. Nehéz megmondani riaszt e vagy sem HU-ban, hiszen addig nagyon feszesnek látszik.. Úgy is mondhatnám, hogy jól játsza meg a table image-ét.

Szóval a helyzet, picit részletesebben. Szokásos 20.000-es beülős játék. Előtte kb. 70.000, előttem kb. 50.000. A vakok épp a HU elején emelkednek 3000-6000-re. Lejátszunk 4-5 preflop néhány raise/all-in – fold-ot, aztán kapom kisvakból az egyik kedves lapomat: AQs. Beemelek 18.000-ig. (Zsp, tudod, hogy várom erre a kommentet, mert bizonytalan vagyok.) Szóval neki még két nagyvakot kéne megadnia, és én nem is nagyon tudom, hogy akarom e a megadást, de igazából naná, hogy akarom. Sőt, reménykedem egy emelésben is. Mindenesetre csak megadás. Így is jó, mondom, ha nincs veszélyes flop, dobatom.

Flop: 3, T, Q. Egy szín van odalent, de hát ez akkor is álom-flop(legmagasabb pár, legmagasabb kickerrel), ha a két Q-t kizárhatom. A gond, hogy én már attól is féltem, de 36.000 van bent, nálam 32.000, szóval itt már nincs mit gondolkodni: all-in. Gondolkodás, és (utólag szerintem, csak a pot-odds-a tetszett neki) megadás. Felfordít egy K8o-t. Turn:T. Már kezemben érzem a zsét és izgalmamban kortyolok egyet. Még a plafont nézem az üveggel a számon, mikor hatalmas ordítás a teremben. Nem is kellett megnéznem a riveren jött K-t...

tho

other

Flop, turn, river

A

Q

K

8

3

Q

T

T

K

A körkérdés pedig a következő: hogy a túróba kellett volna játszani? Vagy elkerülhetetlen bad beat csak? (Mert én annak látom,d e ki tudja.) Egyszerűen nem tudtam vele preflop all-in menni, mert annyira nem akartam csak vakrablásra pazarolni ezt a szépséges lapot.

Ha valaki napi szinten foglalkozik kicsit a játékával, netes gamek esetében trackerrel, sima asztaloknál valamiféle írott vagy íratlan statisztikával biztosan figyeli lapjai alakulását. Az egyik érdekes tényező, amiből néha valamit talán okulni is lehet, hogy hányszor kap ki/nyer valaki riverrel. Preflop all-ineknél és folyamatos flop utáni raiseknél persze egész másra következtethetünk ebből az arányból, mégis kicsit félve annyit azért ki mernénk jelenteni, hogy ha valaki folyton az utolsó lapba fullad bele(drowned at the river), annak úgy nem igazán van szerencséje, na. (Már itt rögtön megjegyezném, hogy persze ha az esélyek mást mondanak, akkor ez nincs így.)

Érdekes példa a fentiekre Jennifer Tilly (aki amellett, hogy pókerezik, főállásban színésznő) szereplése a Poker After Dark 47. epizódjában. Nem akarom elemezgetni, mert nem szöszmötöltem végig a kezeket mindenhol, de alapvetően nekem úgy tűnik short stack-ből már végig jól játszott, az első callja, ami talán elhibázott.


A fentiek fényében érdemes megnézni kiesésének körülményeit is.

Változtatás nélkül a jótékonysági pókerparti részletei. Kedvencem a "Vagy csak ellesne néhány fortélyt a pókerkirálytól?" Mindenesetre mindenkit óva intek a licittől, szerintem már a flopnál mindig flássuk lesz!

• Szeretné elnyerni Korda György és Balázs Klári összes zsetonját?
• Vagy csak ellesne néhány fortélyt a pókerkirálytól?

Most itt az alkalom, hogy összemérje tudását a két sztárral!

A Blikk.hu és a Vatera.hu közös jótékonysági árverést indít április 2-tól a Gyermekétkeztetési Alapítvány javára.

Az aukció első négy helyezettje nem csak a nehéz sorsú gyerekeken segíthet, de egy felejthetetlen estét is szerezhet magának: a nyertesek együtt pókerezhetnek április 14-én délután négy órától a pókerkirállyal, Korda Györggyel és feleségével, Balázs Klárival az Eurovegas kaszinóban.
Az árverés április 10-én zárul, a négy legmagasabb összeget felajánló nyeri meg a lehetőséget, hogy a pókerpartin részt vegyen.

A játékosok emellett Korda Györgyék által dedikált pókerkészletet kapnak ajándékba, személyesen a pókerkirálytól!

Megvolt már az az idegesítő (általában teljesen amatőr) alak az asztalnál, aki showdownnál megvárja, hogy mindenki terítsen szépen sorjában, mikor minden bizonnyal neki van a legjobb lapja? Nos a slow rolling nem újkeletű jelenség, igen régen beépült már a pókerzsargonba, de a különös szokást mindez nem tette szerethetőbbé.

Slow rollnak nevezzük persze azt is, ha valaki a valószínűleg legjobb lapját nem mutatja meg előre, mégis egy erős két pár fel nem fedése általában még nem vezet hőbörgéshez. Egy nut flöss tartogatása, vagy, ami a legrosszabb 4-es draw(4 szín van lent) esetén egy másik lap kirakása mondjuk magasként vagy párként, aztán a flöss lap felfordítása már bizony a legnagyobb otrombaságok egyike.

Szeretett James Bondunk is bizony igen rossz példát mutat, mikor nem fordítja az 57s-t, mint a lehető legjobb lapot kézben. Nem is csoda, hogy Le Chiffre rövidre akarja zárni slow rollozó titkosügynökünk pókerkarrierjét. Aki tehát eddig efféle pervez szokás rabja volt, most vegyen egy nagy levegőt és szabaduljon meg különös késztetésétől, hogy felbosszantja játékostársait! Nem, ez rohadtul nem a taktika része, ez csak egyszerű bad manner. A főszabály, mutassuk meg, ha van mit! (Lásd. a képen)

Itt egy videó, amiben a már emlegetett 10-szeres karkötő-tulajdonos Phil Hellmuth mond okosakat a slow rollingról is.

A március 28-án kezdődött EPT Monte Carlo-i fordulójában több magyar indulót is találunk. Elutazott Tóth Ricsi a 2006-os BPO győztes Pintér Márk, valamint Gelencsér Péter is, csak, hogy a leghíresebb hazai játékosokat említsük. Sajnos „nagyjaink” idővel kipotyogtak a versenyből, azonban utolsó reménységünk, az örökifjú Korda Gyuri bácsi sikerrel vette fel a versenyt Európa legjobbjaival, így ma este 18.00 órától a 6 továbbjutó között folytathatja, méghozzá chipleaderként, vagyis a lehető legjobb pozícióból.

Természetesen igyekszünk követni az eseményeket, így érdemes lesz az esti órákban is ránézni az oldalra! Addig is szorítsatok Gyuri bácsiért, nehogy idő előtt mondja be, hogy all-in!

Homer Simpson nagyon lassú ember. Nincs pókerarca, van viszont óriási szerencséje. És nyer. Mert megtéveszt Téged.

Első saját YouTube-videónk. Igazi Simpsons Pókerszettel élvezhető igazán.

Tegnap ismét beültünk 20.000-es freezoutra, amit őszintén szólva egyre jobban kedvelek, annak ellenére, hogy zavar, hogy vakemelések után használhatatlan lapokkal nehéz bármi okosat is csinálni. Mégis azt vettem észre, hogy sokkal összeszedettebben tudok játszani tournament alatt és ez nem csak feszes játékot jelent. Egyszerűen jobban átgondolom a dolgokat, és ami igazán tetszik, hogy ennek legtöbbször közvetlen eredményét is látom.

Álljon itt mindenesetre egy érdekesebb parti. Már a dolgok vége felé járunk, "final table" 5 ember(meg az osztó). Nagyjából átlaggal ülök, kb 20.000 körül, és nincsenek az asztalnál nagy aránytalanságok. Két kicsit nagyobb, két kicsit kisebb stack. A vakok 50-100-on.

Utolsó beszélő vagyok, UTG megad, egy dobás, egy megadás. Nálam JJ. A vakot éppen két körrel ezelőtt emeltük, és szerettem volna legaláb a két megadót lerabolni. A pot ekkor ugye 350, én emelem 300-al(így 750). Kisvak erre megszólal mögöttem: „Én is valami ilyesmire gondoltam.” (mármint, hogy ennyit emelt volna, ha kussolok) Mit mondjak nagyon örültem neki. Csak megadja, többiek dobnak. Jön a flop: A, 6, 10. Na ugye, ennél rosszabb alig lehetne, paráztat az ász , úgyhogy felkészülök a dobatásra. De onnan csak csekk. Ezek szeirnt csekk után kapok szabad lapott, ok. Turnben: 10. Csekk-csekk. River: K. Tudom, hogy bármi nagyobbal verve vagyok és mivel az elején nem tudtam rászánni magam, hogy a pocket J-vel blöffölgessek a lent lévő overcard miatt, így most sincs nagyon választásom. Csekk a részéről újra, és átértékelem azért a dolgokat.

A srác table image-e eléggé laza, alig néhány partival ezelőtt UTG-ből emelt preflop egy J6s-re. Eszembe jut, hogy éppen ezért megint csak limpel valamivel, ami nem találta meg. Két overcard is az asztalon, és láttam már sokszor olyat, hogy valaki riveren egy emeléssel ijeszti be a másikat. Elvégre mondjuk A-val játszhattam volna (rosszul) azt is. Ő river után is csekkelt, szóval – godnolhatnám – nincs semmije. Végül csak annál maradok, hogy ha meg tudom nyerni, elég most az a pot, és, amit nem teszek be azt...

Aztán áldottam magam érte, mert itt bizony emberes emelés kellett volna, és showdownnál A10-et mutatott, a fulljától pedig úgy szálltam volna el, hogy csak na. Lehet, hogy másnak nem újdonság, de olyan játékossal, aki ennyiszer csekkel riveren (csinálta még utána is sokszor) hátha a végén visszavágsz, én még nem láttam. Csináltam már hasonlót persze, de akkor azt mindig megelőzte a másiktól néhány emelés. Én pedig gyengeséget szerettem volna mutatni csekkel, tudva, hogy a másik tutira viszaemel. De csekkek után csinálni ezt egy A10-el, mit mondjak, nem gondoltam.

tho

other

Flop, turn, river

J

J

A

T

A

6

T

T

K

Végül sikerült feljönni, majd sokáig kényelemsen CL-ként játszani, aztán heads-upig is jutni. Sajnos ellenfelemet egy három emberes all-inben (amiben csak én nem vettem részt) a többiek voltak szivesek úgy feltápolni, hogy kb 5 az 1-hez álltunk. AK-t kaptam elsőre, elloptam tőle egy szép adagot. (3,5:1,5-hez már kb.) Aztán A8s-t másodjára. Én kisvakból emelek megint egy hatalmasat, erre megad. Flopot nézünk: A87. All-inre megyek, elfogadja. 78-at mutat(egy erős csodálkozás), de a turnben ott a 7-es, hello. Tudom-tudom, megint preflop kellett volna all-inelni. Sebaj, másodikként is megérte.

Az fent átvett meccsről természetesen érdekelnének a vélemények, szóval tessék írni a lenti dobozba!

Emlékeim szerint, valamikor a kilencvenes évek közepén hozta lázba – elsősorban a fiatalabb generációt – a nyomdaipari cégek új szolgáltatása, a fogyasztók számára könnyen elérhető pólónyomás. Nézzen mindenki magába, és emlékezni fog minimum egyetlen alkalomra, amikor igénybe vett egy ilyen szolgáltatást, de legalább is nagyon közel járt hozzá. Általában azért, mert szeretett volna valami viccesen egyedit magán hordani, vagy, mert egyszerűen kifújt a kreativitása és ezzel akarta feldobni szeretteit, ajándék gyanánt.

A megrendelők között akadtak tehát tréfás kedvű ajándékozók, sportegyesületek , kisvállakozások, büszke nagypapák, de még cybersportoló klántagok is. Elképzeléseikben, magatartásukban a közös, az egyediség, a személyre szabottság keresése volt. Ami persze a legritkább esetben jelentett saját tervezést. Többségében legalább is times-al szedett poénokat és Google-ből felkutatott vasalt pixeleket láthattunk, és a még meglévő egyediség is sokszor kimerült a pólóra álmodott saját fotóban.

A fenti kereskedők közül páran azonban rájöttek, hogy létezik egyfajta általános fogyasztói igény, nem is olyan nehéz belőni a kereslethez igazított klisséket és igényesen kivitelezett tömeggyártásban árulni a végeredményt. Mert van ugye így vicces, meg úgy vicces, meg szubkultos, meg csajos, meg kemény, meg geekeknek való, de még kutyákra adható is. A lényeg a profi, már kész terv, a jó minőségű kivitelezés, a gyors és olcsó szállítás.

Ilyen próbálkozásokkal hazai pályán is találkozhattunk már az elmúlt években, egyik legnevesebb képviselőjét itt csak utalás szintjén említenénk meg, mivel ez a bejegyzés nem titkoltan kicsit amolyan promó jellegű is. Mert mi mást is támogathatnánk, ha nem egy olyan online boltot, ami kifejezetten pókerhez kötődő pólókat forgalmaz? Tessék tehát csak megtekinteni a pokerpolo.hu eddigi kínálatát, ami az oldal alján olvasható ígéret szerint bővülni fog.

De nem időznénk sokat az egész site és elképzelés részletes bemutatásával, mivel magát a szolgáltatást még nem próbáltuk ki, úgyhogy maradjunk inkább csak egy gyors pro/kontránál!

Pozitívum:

• - Új kezedeményezés, kereslet ügyes felmérése
• - Jól megválasztott szlogen
• - Vicces pólók
• - Jó minőségű alapanyag
• - Okos pólóválasztó motor
• - Gyors szállítás

Negatívum:

• - Picit csúnyácska oldal (Ráadásul az oldal tartalmaz olyan design-elemet, ami a fent is említett „keresek egy pókeres képet Google-ben és felhasználom a honlapomhoz, hátha nem fáj senkinek” metódussal került elő.)
• - Kicsi választék
• - Szinte képi világ nélküli Impact fontok
• - Jogász szemmel megmosolyogható jogi nyilatkozat (Ezt csak azért írom, hogy megnyugtassam mindazokat, akik esetleg a fenti képen olvasható mondatot készültek belehipózni a pólójukba, nem kell jogi következményektől tartaniuk. Illetve a nyilatkozat ellenére továbbra is szabad azt a bizonyos Windings karaktert használni, ami ezen a pólón található.)

Tegnap kedvenc vendéglátóipari egységünk pultosa a már egyszer posztba került Zoli volt olyan kedves, hogy elhívjon egy számomra ismeretlen baráti társaságba játszani. 20.000-es freezout, kedves emberekkel, egy mindössze 5-ös asztalon. Három ilyen kört is sikerült lejátszani, Zoli meg is nyerte az elsőt aztán haza a gyerekekhez, én az utolsóval épp, hogy maradtam kb. a pénzemnél, mégis összeségében nagyon jót játszottunk, és barátságos embereket ismerhettem meg.

Az azonban, hogy páran az ott lévők közül, mégha kifejezetten jó játékosok is voltak, milyen hihetetlenül tudtak bosszankodni, asztalt csapkodni és úgy, amúgy tiltre kerülni, az igen meglepő volt. (Kivéve talán amikor, egyikük ász flössel ült a riverben megjött fullom ellen, úgy, hogy turn utáni all-inével dobathatott volna.) Mindenesetre ők szinte mindig jogosan akadtak ki egy-egy helyzet után, és mégha nem is tartom igazán elfogadhatónak az ilyesmit, többnyire meg tudtam érteni a viselkedésüket. Ám eszembe jutott mindjárt a már vitathatóbban megnyilvánuló, a póker talán legnagyobb nyafogógépeként is ismert, tízszeres WSOP-győztes Phil Hellmuth.

Aki nem láttott még hisztiző alakot a pókerazstalnál, vagy csak magát nyugtatná meg, hogy a „nagyok” is  csinálnak néha ilyet, az kattintson.

Itt a Poker After Dark első epizódjában akad ki, mert az asztalnál ülők viccelődéssel zavarják „20 éves pályafutása során kifejlesztett emberismereti képességének” gyakorlásában.


Itt megtekinthető a fenti eset utáni nyilatkozata, és még egy végigvitatkozott parti, itt pedig az asztalnál töltött utolós pillanatai, valamint a nyilatkozat, ahol az esetet egy érdekes hasonlattal foglalja össze: Olyan ez – mondja – mintha Tiger Woods-t bekiabálásokkal zavarnák meg golfpályán, egy ütés közben. A hatás persze nem marad el.

Még több videó a továbbra kattintva.

Már csak pontosan két nap van hátra China Openig, és mi még adósak vagyunk a verseny alsó ágának elemzésével. A felső ágon nagyvonalúan továbbjuttattuk a majd szinte hazai pályán lökő ifjú titánt, és a szupermackó barátjával kiálló Shaun Murphyt, az úgynevezett középdöntőbe. Kivételes párviadalnak ígérkezne ez is(amiből egyébkén – pusztán megérzéseinkre alapozva – mi utóbbit hoztuk ki győztesnek), de mi ahhoz képest, amit a verseny alsó ága tartogat számunkra! Melbourne Machine, Rocket és Hendry rajongók, lehet vitatkozni melyik „nagynak” nem remeg majd meg a keze!

Mi úgy látjuk, hogy bár Marco Funak volt egy értékelhető versenye idén, a hétszeres világbajnok Hendry – mégha látszólag le is engedett kicsit az utóbbi időben – simán fogja venni az első kört. A Tom Ford és Xiao Guodong párharcából kikerülő játékos Matthew Stevens-el mérkőzhet meg, aki - mint azt már megírtuk – nem remekel az elmúlt években. Mégis elégnek érezzük egyik kedvenc játékosunk, a velszi sárkány erejét a továbbjutáshoz. Allister Carter, Ronnie edzőpartnere a Shailesh Jogia-Yu Delu mérkőzés győztesével mérheti össze erejét, szerintünk a siker biztos reményében.

Ronnie O’Sullivan formáját elnézve – az utóbbi hetekben 3 maximális breaket is ütött és a Kilkenny Masters döntőjében is lehengerlő játékot mutatott – nincs a mezőnyben olyan ellenfél, aki megállíthatná. Sokan féltették ugyan a világ talán legnépszerűbb játékosát, mikor bejelentette, változtatni kíván eddigi stílusán, a jelek szerint azonban ez tökéletesen sikerült. A Rocket érzésünk szerint simán veri majd az Andy Hicks-Liu Chuang összecsapás győztesét és reménykedünk egy Hendry-O'Sullivan álom-középdöntőben.

John Higgins ugyan szintén azon nagy nevek közé tartozik, akiknek nem halad úgy a szekere az utóbbi időben, ahogy azt elvárhatnánk, Ian McCulloch elleni meccsének kimenetele, szerintünk azért nem lehet kérdéses. Nehezebben bocsátkoznánk jóslatokba a Stephen Lee és a Jimmy White-Zheng Peng mérkőzés győztesének küzdelmével kapcsolatban, itt ugyanis mi Lee-White párosítást remélünk, és tekintve, hogy – amint az megírtuk – a snooker nagy öregje már koránt sem játszik egykori formájában, tartunk tőle, hogy innen Lee léphet tovább.

Az eddigi legjobb idényt maga mögött tudó ifjú ausztrál, Neil Robertson szerintünk, ha összeszedetten tud játszani, simán veszi majd az első néhány akadályt, így Michael Holtnak sem lehet túl sok esélye ellene. Ha a Melbourne Machine beindul, két meccs után akár Higginsel is összemérheti az erejét, sőt, amennyiben sikerrel abszolválja a feladatot, Ronnie még revansot is vehet tőle a Welsh Openen elszenvedett – szerintünk méltatlan – vereségért. Az első kör utolsó összecsapása a regnáló világbajnok Graeme Dott és James Wattana között zajlik, amelyből feltehetőleg Dott kerül majd ki győztesen.

Teljes alsóági előrejelzésünk ennek megfelelően a következő:

Round 1	Round 2	Quarter-finals

Semi-finals	Final

Előrejelzésünket az Event Prediction segítségével készítettük. Ide kattintva megnézhető valamivel nagyobban és szebben.

Szerinted másképp alakul? Írd meg! Verseny végi összefoglalónkban aranyba foglaljuk a valósághoz igen közel álló tippelők nevét.

Ma, vagyis az órára nézve tegnap egy helyi, pécsi tournamentre mentem. Délután 1 órakor kezdődött, tekintettel arra, hogy a szervezők szerették volna, hogy még aznap befejeződjön. Talán ebből is kiderül, hogy eléggé érdekes rendszer volt, 6-os asztalok, 2 továbbjutó. A továbbjutókból (16db) két-két 8-as asztal, onnan három-három a döntő 6-oshoz. Magyarul három fordulós verseny volt, na. A zsetont az ember „elődöntőhöz” nem vitte, ha továbbjutott, a beülőt tehette maga elé, de ez csak a körítés.

A lényeg, hogy már jó előre megfogadtam, - a körülmények ismeretében ez tűnt a a legokosabbnak - hogy igen tight játékkal üldögélem végig az elődöntőbe jutást, hiszen úgy is mindegy mennyit viszek. 1000 zseton, 10-20-as vakok, amik fél óránként emelkednek. Jó hangulatban telt az első pár kör, kedves embereket ismertem meg az asztalnál. Egyikük tűnt kezdettől olyan fish-gyanúsnak, de túlságosan is, így azt hittem, csak játsza az eszét. Kérdezgetett, hogy mit, meg hogyan és végig túl tudatosan irritálónak tűnt, bár lehet, hogy a többi tényleg kedves arc miatt volt ilyen erős a kontraszt.

Szépen, okosan kiejtettem egy embert, megalapozva az alaptőkét a feszes játékhoz, aztán egyszer nagyvakból limpeltem. Flopban nut straightel ültem, a sor két teteje a kezemben. Mondom magamnak: hát mit játszom majd meg, ha ezt nem? Emelek. Egy reraise, egy(a fish-gyanústól) megadás. Visszaemelek egy embereset, ugyanis se két lap, se szín odalent. Az emelő srác dob (mint utóbb kiderült két párja volt) a megadó arc ismét callol. Turnre újra emelek, mondom: vagy megszedem magam ezen még jobban vagy dob. Barátom megad... Riveren megijedtem, mert lejött a harmadik szín is. Ha belenyúlt – mondom magamnak ismét – majd ő úgyis ráemel, és gondolkodom azután. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy akkora potnál merne blöffölni még egy flösht. Nem is mert, ő is check. Erre mutatott a lent lévő háromhoz még két pikket. A durva, hogy szólni kellett neki! Az asztalnál persze némi felhördülés, én gondolatban listára írtam a srácot, aki elszívott tőlem annyit, hogy beülő felén legyek.

Üldögéltem ezután nyugodtan, vakból mentem csak be egyszer talán és akkor is éppen csak rabolni. Vártam a rendes lapokat. Aztán a kezembe kapom a két ászt. Hát megint előjön, a mit jászom meg, ha ezt nem, ugye? Szerettem volna ezzel a kézzel megteremteni a tőkét, és mivel eléggé feszesnek tűnt a többi player is, nem tartottam a limpelőktől nagyon. UTG-ből csak megadtam, az is elég – gondoltam. Ezúttal négyen is néztünk floppot. A, 3, 5. Igen csak megörültem, látva, hogy négyen ülünk, csak lesz még ász valakinél. (Bár jobban örültem volna egy A, K, Q floppnak, hogy többeket megtaláljon, de mindegy.)

Szóval egy srác emel, a fish tart, nagyvak tart. Elég jónak ígérkezett így is a pot, szóval kezdtem meggondolni magam az emelés után: mégsem fogom slowplayelni az ász drillt, mert az előző eset után, már az is gyanús, hogy valaki(nagyvak?) mondjuk egy 2-es 4-essel gondolt bejönni. A fentiek miatt tehát úgy döntöttem, hogy a 400 körüli pénzemet most all-inre tolom, ezzel talán a callstationt is sikerül kizárni. Tévedtem. Két lap repült, ő megint csak tart. Még egyszer mondom, a sor szinte kizárható, és én mégis úgy ültem 3 ásszal, mint KGB, mikor tiltre kerül Roundersben, a sok-sok checktől.

A barátom két 4-est mutat. Egy pillanatra megörültem, de tényleg csak egy pillanatra, mert ekkor már tényleg szinte éreztem, hogy ha van ember a földön, akinek ez még most bejön, az itt ül velem szemben. Nem kellett a riverig(J) várnom, már a turnben feljött neki a 2-es, én pedig búcsúzhattam az első fordulóban.

tho					fish					Flop, turn, river
A		A			4		4			A		3		5		2		J

Hát ennyit arról, hogy eldöntöttem szép nyugiban ellötyögöm magam a döntő asztalig, aztán majd játszom ott. Csak még annyit, hogy ettől eltekintve remek statisztikát tudhatok magam mögött. Egyrészt kibírtam, hogy javítsak a kb. 30%-os bemeneteli arányomon, így most összesen kb. 10-szer mentem be. Másrészt összesen 3 partit buktam el. Egyből kiemeltek turnön, a másik kettő odafent. Good Game?

A legrosszabb, hogy „hideg fejjel” átgondoltam utólag a srác szemszögéből a két 4-esével és egyre jobban kezdem őt is érteni. Véleményeket kommentbe!

Már csak ponotsan egy hét van vissza a China Open kezdetéig, így hoszzú szünet után, végre ismét tévés snooker közvetítéshez jutunk.

Ideje tehát kicsit tanulmányozni a verseny főtábáját és megjegyezni a legérdekesebbnek ígérkező összecsapásokat. Kissé elfogult esélylatolgatásunk következik a felső ágról.

Az első összecsapáson szerintünk, Mark Williamsnak új lendületet adhat, hogy a napokban ünnepelhette második kisfia születését, ezért feltehetően továbblép a Wildcard-kör továbbjutóján, mégha Jamie Cope-hoz hasoló nagy névvel is kell szembenéznie. Az örökifjú Steve Davis szintén befutó lehet, Stuart Bingham-et mindenesetre megveri a legjobb 16 közé jutásért. Talán szintén nem kérdéses a Stephen Maguire, Mark King összecsapás végkimenetele, biztosan mernénk előbbi győzelmére fogadni.

Idén Alfred Burden, illetve Mei Xiwen versenghetett, Shaun Murphy kihívásáért, a szupermackóval felálló angolnak azonban egyikük sem jelenthet problémát. A főtáblán „előjogon” helyet foglaló Peter Ebdont szintén a továbbjutók között érezzük, Barry Hawkins azonban a selejtezőből feljutó Ding Junhui ellen igencsak felkötheti a gatyáját. Bár ez esetben csak félig igaz a „hazai pálya”, Ding reményeink szerint ismét bebizonyítja tehetségét, beváltva ezzel többek között Ronnie O’Sullivan jóslatát. Anthony Hamilton és Mark Selby esetében kicsit bizonytalanok vagyunk, mégis az utóbbi időben remekül szereplő Selbyre fogadnánk. Ken Dohertyben pedig, akár Joe Swail ellen is kell, hogy legyen elég a továbbjutáshoz...

Teljes felsőági előrejelzésünk, ennek megfelelően a következő:

Round 1	Round 2	Quarter-finals

Semi-finals	Final

Előrejelzésünket az Event Prediction segítségével készítettük. Ide kattintva megnézhető valamivel nagyobban és szebben.

Szerinted másképp alakul? Írd meg! Verseny végi összefoglalónkban aranyba foglaljuk a valósághoz igen közel álló tippelők nevét.

Íme a legutóbbi Bond-film zárójelenete. A főgonosz Le Chiffre leginkább pókerjátszmákkal vagánykodik, a világ nagy játszmái pedig a montenegrói pókerasztalon (és mellette) dőlnek el.

Bondnál 57 suited van a flop előtt, a kollegák KQs és 88 variációkkal dolgoznak. Le Chiffre A6-tal megy be, semmi raise, majd nagy all-inek. A feszültség nő, a szemek villannak. A kis vicces reklámtól a végén tekintsünk el, érezzük a feszültséget!

Feladat a legendás Dallas-videó rajongóinak és kommentbe: Hogy kommentálná Korda Gyuri a világ sorsát eldöntő összecsapást?

Akik valaha találkoztak már a „vagy pénzben játszunk vagy sehogy” kérdésben az ebet mindenáron karóhoz erősítő játékosokkal, talán már feltették maguknak a kétség kívül jogos kérdést: miért kell a valódi értékpapírok jelenlétéhez ennyire ragaszkodni a pókerasztalnál? Akiknek gyerekorukból a szülői ultioktatás is kimaradt azok pedig talán még odáig is mennek, hogy hát ha egyszer a Gazdálkodjban szobabútorra, a Capitaliban az Andrássy útra, a Monopolyban meg már ki tudja mire is elég volt az a rongyos pár száz pengő és egyéb játékpapírok, akkor minek ehhez a pókerhez a felhajtás?

Nem ülhetnénk le csak úgy simán lapokat, meg csippeket dobálni?
A rövid válasz: nem.

Az egyszerű és talán mindenki számára is legelfogadhatóbb magyarázat erre az, hogy a póker különböző fajtái nem lettek elég jól kitalálva ahhoz, hogy önmagukban is tartósan szórakoztató játékot garantáljanak. Ugyanis beleszőtték a játékmenetbe azt a különös szabadságot, ami a tétek emeléséhez, megadásához, a lapok eldobásához és a többi számos lehetőség kihasználásához vagy nem kihasználáshoz vezet. Ezt a szabadságot, kicsit leegyszerűsítve nevezhetnénk a játék emberi tényezőjének.

Az ember pedig a döntéseit, lehetőségei mérlegelésével hozza. Alapvetően szeret jó és célravezető döntéseket hozni, belekalkulálva azok lehetséges következményeit. De hát, ennek a játéknak ugye mégis csak van valami köze a szerencséhez! Aki rosszul számítja ki a dolgokat és/vagy nincs szerencséje, az megszívja. Na igen ám, de egyrészt nem mindegy, hogyan, másrészt nem mindegy, hogy elvileg miért.

A következmény a nyerés vagy a vesztés, kész. Amikor valaki esélyeket számol, nem csak azt nézi, hogy az outok alapján, mennyi sansza lesz a legjobb kézre, hanem azt is, hogy ezzel a sansszal megéri e tovább játszani a bent lévő potért.

Persze, lehet azt mondani, hogy a hátrányos következmény egy játék esetében állhatna abban is, hogy valaki elveszti a játékzsetonjait, azt csókolom! Ez azonban mérhetetlen felelőtlenséghez vezet(het)ne, és a játékmenet is elvesztené jelentőségét. A póker attól szép, hogy az ember tudja, van lehetősége befolyásolni az elvileg kiszámíthatatlan és tőlünk független történések következményeit.(Ezt levédem!) A kézben lévő lapok és a flop is lehet kétszer ugyanaz. Mégis a következmény tőlünk és ellenfeleinktől függ. Mindenki halad a saját kis képzeletbeli vektorán, reagálva így vagy úgy, mások megnyilatkozásaira és egyéb leadott jeleire. Ezeket az akaratokat azonban igenis befolyásolják a lehetséges következmények. Ha nem befolyásolná őket, akkor nem lenne jelentőségük, akkor az emberi tényező akár ki is veszhetne a játékból. Mindez ekkor már sokkal jobban hasonlítana sok ember együttes félkarú rablózsához. (Nota bene, nem ritkán látni is hasonlót.) A pénz - mint érték a lehetséges következmények mögött – teszi hosszútávon érdekessé és játszhatóvá ezt a játékot.

És különben is van valami taszítóan, egyben szerethetően színpadias abban, hogy egy emelésnél szó szerint megmondhatod: „Ennyiben fogadok, a lapom igenis nyerni fog.” Aki nem hiszi járjon utána, de előbb állja a fogadást! És ne játékpénzzel meg üveggolyóval!

Póker-szerepjáték? Igen, ez a dolog - bétaként - létezik. Természetesen, nem a gyertyák fényében két párokkal orkokat halomra ölő fiatalokat kell elképzelni, csupán egy új online játékról van szó.

A Gold Fire Studios által fejlesztett PókerRPG oldalán olvasható rövid bemutatkozóból annál több ugyan nem derül ki, hogy a fantasztikus és új generációja ez a játékoknak, meg, hogy még barátokat is szerezhetünk. Ha a furcsa kezdeményezés átlépi az ingerküszöbünket, és látni szeretnénk a medvét, sajnos minimum regisztrálnunk kell.

Szerencsére sikerült felhasználóbarátnak maradni, így néhány másodperc alatt túljuthatunk a beléptetésen - amihez, mivel ingyenes játék még csak a 18. életévünket sem kell betöltenünk - és máris kiválaszthatjuk avatarunk arcát. Hiába próbálnánk ártatlanra vagy viccesre venni a figurát, itt mindenki véresen komoly: se kis kutya, se kitty, csak csupa mangahősre hajazó pókerarc. Ilyenek ni!

Ezután előkerülnek végre az opciók is, amikből megpróbálhatjuk összerakni, mit is akartak ebből a kétségtelenül érdekes ötletből kihozni a készítők. Van itt saját házunk - egyetlen pókerasztallal berendezett sufni - meg van bár is, és egy rettenetes bolygó tele vulkánokkal, ahol a települések olyan neveket kaptak, mint New Holdem, vagy Foldland. A pókerkultúra úgy látszik csak holdunkat kímélte meg ebben a világban, az ugyanis egyszerűen a The Moon névre hallgat. Van még itt egy még nem működő tőzsde(szerűség) és egy három kártyalappal megjátszható lottó, meg a kódok között elrejtett kincsesláda.

Az egész arra a Jóbarátok részre emlékeztet, amikor Joey-nak vetélkedőt kell vezetnie és a többiekkel tartanak próbajátékot, hogy megértsék mi az a sok szarság, amit a készítők kitaláltak.

A poszt nem ért véget, katt a továbbra a folytatáshoz!

Rövidhír: Holnap kezdődik a várva várt Kilkenny Snookerverseny. Az esemény külön érdekessége, hogy a versenyzők egy 100 eurós összdíjazású pókerpartin is részt vehetnek majd. Ünnepélyesen mefogadjuk, hogy ha valamelyikük mindkét asztalnál sikeresnek bizonyul, megkapja a Posztó Blog különdíját.

Tipp: Ismerve Ronnie pókertudását, ha összeszedi magát a lökéseknél, nem is lehet kétséges hová vándorol az elismerés.

UPDATE #3:

Nem alakulunk át képblogba ígérem, de az általam vezetett szerdai pókerklub egyik aranyos pillanatát muszáj posztolnom. Nevezzük az egyszerűség kedvéért a kép baloldalán látható urat Zsombornak, a kép jobboldalán láthatót pedig Zolinak. Nos, Zsombor szorult helyzetben van, a stackje közelít az un. nagyonkevéshez, de azt - ha máshonnan nem, hát a tőlünk - tudja, hogy 5 alatt mozog az M-je. Kivár még egy utolsó kört, és elhatározza, hogy az első használható lappal all-int mond.

Álomszerű, hogy a következő körben, meg is érkezik az AA. Senki nem fog csodálkozni, hogy betol mindent, és lesz szinte biztos elfogadás is. A callt ezúttal csak Zoli mondja be, de sebaj. Terítés. A kép az ezt követő pillanatot ábrázolja. Klikk a továbbra!

A nevesebb játékosokat ismerőknek talán nem is annyira kell bemutatni az egyszerűen csak Poker Babe-nek becézett ex-modelt. A hölgy valaha fotósok lencséi előtt pózolt és profi röplabda játkosként csapta le a labdákat, az utóbbi időben azonban félretette korábbi életstílusát. Először a blackjack-el kötött közelebbi barátságot, a jól ismert MIT Blackjack Team egyik tagja tanítgatta a lapszámolgatás rejtelmeire, majd később, mégis inkább a póker berkeiben kutatta szerencséjét.

Híres elemző jellegű írásairól és enyhén feminista nyilatkozatairól, ami a pókerrel kapcsolatos szerepléseit illeti. Mint azt a lenti videóban is kifejti boldog párkapcsolatban él David Benyamine, profi pókerjátékossal, akivel együtt utazgatnak versenyről versenyre.

Eddigi eredményei (16. Hely a WPT-n, 69. hely a WSOP-en) mindenesetre azt bizonyítják, hogy noha nem ő a hold’em Polgár Juditja, azért a hölgyeknek is van helye a sportágban.

Erica életrajza

Gyanús, hogy a San Franciscoban élő Shandor Szentkuti hazánk legnagyobb póker-büszkesége (lenne), ha nem találhatnánk kétségesnek teljesítményét a róla készült felvételen. (Hogy is képzelhette, hogy AK-val nyer?) A YouTube-on csak Worst Bad Beat Ever-ként emlegetett videón ugyanis, sokkal kevésbé játéktudása, mint inkább az ellenfél szégyentelen mákja a hangsúlyos.

Bad beat dolgában tessék a pókerszótárhoz, hazánkfiát illetően a hivatalos profiljához fordulni!

Tipp: A felvétel végén feltűnő büszke édesapa, érzésünk szerint, szűk körben, még a Józsira is felkapja a fejét!

Megvolt már az, hogy valaki a barátnőjével ül be játszani egy asztalhoz? Egy furcsa szituációban néhány raise után all-inre megy valamelyikőtök és a showdownt követően felmerűl a gyanú: itt bizony összejátszás történt? Nem hiszem, hogy gyakori helyzet lenne, velem mégis megesett, ezért biztos, ami biztos, legyen ez a poszt link mindazoknak, akik hasonló vádakat készülnek elhárítani.

A kérdés esélyelméleti részével nem szeretnék foglalkozni, aki azt nem látja be, hogy két ember nagyobb sansszal gyűjt be zsetonokat, ha már „úgyis egy helyre megy", mint egy, azt nem is érdemes győzködni.

Van itt azonban egy érdekes tényező, amit nem biztos, hogy mindenki ismer: a Paul Magriel-ről elnevezett M-ratio. A teljes megértéshez tessék kattintani, de röviden a képlet:





A képzeletbeli érték, ami megmutatja, nagyjából hány körre elegendő pénzünk maradt. Ez az érték természetesen befolyásolja emelési hajlandóságunkat, arról nem is beszélve, hogy 5 alatti M-nél szinte kötelező all-inre menni. Kis M esetében tehát nem összejátszásról, sokkal inkább kényszerpályáról beszélünk.